A mai hangverseny főszereplője az olasz zene. Mozart K 338-as számú C-dúr vérbeli olasz muzsika, bár az első tétel még a párizsi operanyitányok hangulatát idézi, a finálé mozgalmas és energiáktól duzzadó zenéje részben az olasz mesterek, részben Grétry hatását tükrözi. Hangszerelésében Mozart a koncertáló technikát alkalmazza a fúvósok és vonósok szellemes párbeszédével.
A Veronai vázlatok a városhoz kötődő szerelmi történetet énekli újra, az egyes tételekben szerzői kommentár nélkül is felismerhetjük Shakespeare tragédiájának toposszá rögzült képeit, hangulatait. A filmzenei nyelvre emlékeztető zeneműben azonnal felismerjük az ártatlanság hangját, a bál atmoszféráját, a hajnal közeledtét, és az önfeledt szerelmes este végét jelző csalogányéneket, valamint a kripta fagyos borzongását.
Mendelssohn, akit a sors a zenei alkotó géniusz mellett kedvező életkörülményekkel is megajándékozott, gazdag és szerető családja körében valóban mindent megkapott, ami művészete kibontakozását elősegíthette. Így jutott osztályrészéül többek között az utazás, a világlátás lehetősége is. Huszonkét éves korában Olaszországban tett tanulmányutat. Ez az út Velencén, Firenzén, Rómán, Nápolyon és Milánón vitt keresztül, és Mendelssohn két évvel utóbb írt A-dúr szimfóniájában örökítette meg benyomásait.
A szimfónia első tétele azt a harmonikus életérzést sugározza, amely általában áthatja Mendelssohn muzsikáját. Ez a harmónia ezúttal a lendület, jókedv, mozgalmasság jegyében született meg. A második helyen lassú tétel áll. Hangját csendes szemlélődés jellemzi, de bizonyos nosztalgia is kicsendül belőle.
A rövid lassú tétel után következő harmadik tétel már valóságos német tánc, a honvágy meglelte kifejezését, a derűs muzsikában a szeretett honi táj látomása elevenedik meg. A finálé végül – mintegy felelve az első tétel várakozásteljes hangulatára – jókedvű, vérpezsdítő táncot zendít meg: Mendelssohn a Saltarello nevű nápolyi ugrótánc nagyszerű stilizálásával fejezi be Olasz szimfóniáját.

Mozart: C-dúr szimfónia K338
Orbán: Veronai vázlatok
Mendelssohn: Olasz szimfónia

Vezényel: Hollerung Gábor