Ez a szimfónia, amely 1773-ban Salzburgban született, voltaképpen nyitány: három összefüggő tételből áll. A művet – nyilván Mozart beleegyezésével – Johann Böhm színtársulata nyitányként alkalmazta a „Lanassa” című színdarab előtt. (Ugyanennek a műnek utolsó felvonásában megszólaltatták a Thamos kísérőzenéjét is, természetesen a körülményeknek megfelelő, leegyszerűsített összeállításban.) A darabbal egy időben keletkezett még néhány hasonló szerkezetű mű, amely ismét sinfonia, azaz olasz stílusú nyitány, és nem a bécsi klasszikus értelemben vett négytételes szimfónia műfajába tartozik. Ezeket a műveket nyilván megbízásból írta Mozart, amit olaszországi útján kapott egy sorozat sinfonia komponálására, és amely megbízásnak Salzburgba visszatérve tett eleget.
Az Esz-dúr nyitányszimfónia miniatűr drámának is beillenék, olyan mozgalmas, „cselekményes” és tervszerűen felépített a három tétel egymásutánja. Lassú tételében az olaszoktól tanult ellenpont technikáját alkalmazza a zeneszerző, hangszerelésében azonban Joseph Haydn példáját követi. Ez a tétel (a kis g-moll szimfóniával ellentétben) nem lírai pihenő, hanem izgatott és szenvedélyes deklamáció: karakterét egyébként c-moll hangneme is meghatározza.
A Ceremony of Carols („Karácsonyi szertartás”) című gyermekkórusra és szóló énekhangra írt tizenegy rövid, hárfakíséretes kórusművét Britten 1942-ben komponálta annak a hajónak a fedélzetén, amelyen Amerikából hazatért Nagy-Britanniába. A dalszövegek Gerald Bullett versgyűjteményéből származnak. A gyermekhangok Britten örökre elveszett gyermekkorára emlékeztetnek, a szövegek a gyerekek téli magányosságról, a születésről és az elmúlásról szólnak, a hárfa azonban a megújulást, a közeledő tavaszt idézi.
Csajkovszkij Diótörőjének részleteivel, valamint a Riederauer Richárd hangszerelte karácsonyi dalfüzérrel kívánunk békés karácsonyi ünnepeket budafoki hallgatóinknak!