Kodály Zoltán a XX. századi kóruskultúra egyik legjelentősebb személyisége. Munkásságában egybeforrnak a kórusirodalom több évszázados tradíciói, és mindez természetes módon egészül ki a magyar népzene elemeivel. Kórusműveiben éppúgy tetten érhető a klasszikus vokálpolifónia fénykora, az egyenrangú, jól énekelhető, szép dallamokból épülő zenei gondolkodás hagyománya, mint a barokk korszak drámai és képszerű szövegértelmezése, vagy a romantikus harmóniavilág. A felhangzó alkotások Kodály életművének talán legmagasabb csúcsai, a nemzeti sorskérdéseket felvető, Vörösmarty-versre írt Liszt Ferenchez, illetve Ady-költeményre írt Akik mindig elkésnek című művektől, Weöres sándor két hihetetlen zeneiségű versére íródott csodálatos zsánerképeken keresztül, a Jézus és a kufárok monumentális bibliai tablóképéig, és egy klasszikus nagyformává terebélyesített, generációk számára mintát teremtő népdal szvitig, mely a Mátrai képek címet viseli.

Kodály: Liszt Ferenchez (vörösmarty Mihály)
Kodály: Akik mindig elkésnek (Ady endre)
Kodály: Norvég leányok (Weöres Sándor)
Kodály: Öregek (Weöres Sándor)
Kodály: Jézus és a kufárok
Kodály: Mátrai képek

Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar

Előad és vezényel: Hollerung Gábor