A zenekar két olyan hangszere lesz a hangverseny főszereplője, amelyek évszázadokon keresztül hagyományosan töltő szerepet játszanak. A kürt gyakran taktusokon keresztül egy fekvő hangot játszik, és mozgása is évszázadokon keresztül korlátozott volt, mert csak a hangok bizonyos részét képes megszólaltatni. A hárfa is a romantikus zenekarok kedvelt hangszere lett, egy-egy szólisztikus futamot leszámítva elsősorban a zenekar színezését, illetve a hangzótér kitöltését szolgálta. A hangszerek és főleg a hangszeresek fejlődésének köszönhetőn Mozart már kedvét lelte e hangszerek adottságaiban és képességeiben, és számos olyan versenyművet írt, amely korábban még nem volt jellegzetes szólóhangszer, így többek között kürtre és hárfára is. Mozart kürtversenyei a mai napig is e hangszer parnasszusának számítanak, és annak ellenére is minden kürtjátékos legnagyobb erőpróbájának számít, hogy a hangszer közben sokat változott, és a természetes kürt hangjait most már kromatikusan kiegészíteni képes ventilek ellenére is a legigényesebb feladat.
A hangverseny másik műveként megszólaló Hidas-hárfaverseny pedig a múlt század végének egyik leguniverzálisabb komponistájától, Hidas Frigyestől származik, a ki közismerten a hangszerek kiváló ismerője, műveiben mindig optimális játszanivalót kínál a szólistának, és közérthető és szórakoztató élményt kíván a hallgatónak.
