Bartók életművének meghatározó élménye és mindent megváltoztató új forrása lett a sok évszázados hagyománnyal rendelkező magyar parasztzenével való találkozása. ez Bartók számára a tiszta forrás, ami a 19. század folytathatatlan zenei nyelvezetéből az egész életművét meghatározó új utat mutatott.
Bartók ennek az élménynek a szimbólumát találta meg abban a román kolindában, ami a szarvassá változott fiúk legendáját jeleníti meg. Bartók ebben a műben saját hitét összegzi és egyben meg is erősíti: hogy számára és a hite szerint minden humanizmus és az eredendő emberi érték iránt elkötelezett ember számára nem lehet visszaút abba az értékvesztett civilizációba, ami feltartóztathatatlanul elzárja a természet és az emberi lélek tiszta forrásait.

Bartók: Cantata profana

Varga Donát – tenor
Szegedi Csaba – bariton
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar

Előad és vezényel: Hollerung Gábor