Attól a perctől kezdve, hogy az 1800-as évek óta az európai zenekultúrában a mindenkori legújabb művek, hanem a közelmúlttól a régmúltig valamennyi korszak zenéje felcsendül, az alapvető kérdés a viszonyunk a régebbi korok zenéjének előadásához. A papírra vésett hangok mögött egyrészt többnyire évszázadnyi tradíció fogalmazódik meg, másfelől a komponista tehetségétől függően az adott koron, tradíciókon messze túlmutató eredeti gondolatok, technikák fedezhetők fel. Rossini ünnepi kis miséje közismerten az egyházi tradíció keveredése az operaszínpad jellegzetes elemeivel, másrészt művében jól felismerhető módon utal régebbi korok kompozíciós stílusára, miközben más pillanatokban a korszakban még nyilvánvalóan szokatlan zenei megoldások jelennek meg. E mai füllel is azonnal szembetűnő a darab bizonyos tételeiben a motorikus ritmus, a későbbi korok populáris zenéire jellemező hangsúly eltolódások szokatlanul jelentős szerepe. Ez a feldolgozás, amelyben a vokális szólamokat szinte kizárólag ütőhangszerek kísérik, stílusában nyíltan felmutatja a darabban a XX. század populáris zenéire utaló jeleket. Látszólag messze gurul ez az alma a mű eredeti fájától, de az feldolgozó és az előadók hite szerint nem Rossini szándékai ellenére.

Rossini: Kis ünnepi mise

Budapesti Akadémiai Kórustársaság

Talamba ütőegyüttes

Előad és vezényel: Hollerung Gábor