Úgy tartja a hiedelem, hogy Mendelssohn fedezte fel újra Bachot, és az 1829-es Máté passió előadásával ő indította el Bach új kultuszát. Ez valójában nem így történt. Bach mindig is jelen volt minden utána következő generáció életében, mint a zeneszerzés legnagyobbika. A Mendelssohn által megindított Bach-kultusz legfontosabb szándéka, hogy Bach műveit a korszak stílusában és a korszakra jellemző hangszerelésben adják elő. Ugyanakkor talán egyetlen zeneszerző sem volt, akinek művészetét olyan mértékben határozta volna meg Bach, mint Mendelssohnét: szinte minden művében visszaköszön kisebb-nagyobb mértékben a nagy előd szellemisége. Másfelől a protestáns zene Bach utáni  hagyományának Mendelssohn Lobgesang-ja az egyik legismertebb példája. A szerző által szimfóniaként aposztrofált alkotás valójában egy zenekari bevezetőből (I-III. tétel) és egy jelentős oratorikus tételből áll (IV. Finale), melyet a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulója alkalmából írt, az egész alkotás pedig egy igazi „hommage à Bach”.

Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó)
Előad és vezényel: Hollerung Gábor

Mendelssohn: Lobgesang