A zene világnapján felcsendülő hangverseny a zene legvonzóbb arcait vonultatja fel: a humort, a szeretetet, a játékosságot és a magával ragadó lendületet.
Rossini nyitánya az életet habzsoló örömöt fogalmazza meg, amiben szinte minden tréfának tekinthető.
Mozart híres zongoraversenyének lassú tétele a gyengéd szeretet, két egymást szerető ember öszszetartozásának legszebb megfogalmazása.
Bartók Concertojának II. tétele pazar játék, ahol minden hangszercsoport jellegzetes arcát ismerhetjük meg: hol nehézkes, hol táncos, hol ironikus, hol kissé félelmetes karakterben.
A hangverseny befejező két száma két magyar tánc, mindkettő a verbunkos hagyományából merít.
Kodály Háry Jánosának intermezzoja a jellegzetes magyar népi hangszer, a cimbalom megszólaltatásával és feszes ritmusával az egyik leghíresebb verbunkos.
Brahms V. magyar tánca pedig egyike azon alkotásoknak, melyek az egész világon megismertették a világgal a romantikus korszakban jellegzetesen magyarnak tartott verbunkos zenét.
