Mai hangversenyünkön elsőként Liszt Funérailles („Temetés”) című zongoraművének Farkas Ferenc által készített bravúros zenekari átiratát hallhatják. Az 1848-as forradalom leverése, Batthyány miniszterelnök és az aradi vértanúk kivégzése felett érzett gyászában írta Liszt 1850 és 1852 között az 1849 október alcímet viselő Funérailles-t, mely Liszt Ferenc életművének egyik kiemelkedő mesterműve. Zenei anyaga egyértelműen magyar, formája változatos: bevezetés – A – B – C – kóda.
Ezt követően Dohnányi Ernő 1904-ben komponált Csellóversenye hangzik el, melyet az Európa-szerte ismert művész 27 éves korában szerzett. A mű érdekessége – s ezért említik egyes források Konzertstück néven is –, hogy nem virtuóz, hanem alapvetően lírai hangvételű. A darab Perényi Miklós gordonkaművész előadásában hangzik el, aki a koncertezés és az oktatás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik.
A hangverseny második felében Schubert Nagy C-dúr szimfóniája csendül fel. „Aki ezt a szimfóniát nem ismeri, az keveset tud Schubertről” – írta Robert Schumann erről a műről. A Schubert-szimfóniák számozását tekintve teljes a zűrzavar, attól függően, hogy a befejezés, vagy a bemutatás időpontját tekintik-e mérvadónak. A biztonság és bizonyosság kedvéért napjainkban e szimfóniát „nagy” C-dúr-ként és 9-es számmal emlegetik. A szimfóniát a szerző 1825-ben írta Bad Gasteinban, és életében nem került bemutatásra. Halála után tíz évvel Robert Schumann adta a kéziratot Mendelssohnnak, aki 1839-ben, Lipcsében mutatta be, és ezzel indult diadalútjára.
