A női lélek útvesztőjében
Giacomo Puccini egész élete során a nők figyelmének tárgya volt. Életrajzírói különösen szereti taglalni, hogy a jóképű és körülrajongott zeneszerző milyen zavaros nőügyekbe bonyolódott, mekkora nőcsábász hírében állt. Különösen izgalmasnak találják azt a tényt, hogy végül egy férjes, gyermekes asszonyt választ társául, akit azután szintén rendszeresen megcsalt.
Giacomo szerette a jót, élvezte az élet gyönyörei; a jó éltelt, finom cigarettát, zamatos borokat, az automobilt és a természet csodáit. Giacomo rajongott a szépségért, aminek legmagasabb fokú megtestesülése számára „la Donna”. A NŐ.
Puccini valamennyi operájának központi figurája nő. Különleges, egészen eltérő karakterű hősnői jellemét végtelenül kifinomult eszközökkel festi meg. Köztudomású, hogy a zeneszerző szinte az őrületbe kergette librettistáit, foggal-körömmel harcolt a lehető legtökéletesebb kifejezésekért. Témaválasztásában ugyanígy rendkívül körültekintő volt. Természetesen egyik operája sem egyszerűsíthető le egy-egy tragikus szerelmi történetre, de mi most a kiválasztott operai hősnőkre és szerelmük tárgyára fordítjuk a figyelmünket.
Semmiképp nem egy operarészletekkel tűzdelt életrajzi előadást mutatunk be önöknek, és nem a nagy olasz mester életének pikáns titkait készülünk kibeszélni. A BDZ produkciója Puccini maga által teremtett nőalakjai iránti csodálatát, a női titok megfejtésének örök vágyát igyekszik megmutatni.
Az előadás egyetlen misztikus éjszaka története, amelyben felbukkan egy titokzatos, ismeretlen asszony: kettejük különös bolyongása a női lélek útvesztőjében – Mimi, Musette, Tosca, Pillangó, Liú szívében, Turandot saját halálos szerelmi univerzumában.
