Schubert egyházi művei sajnálatosan kevésszer hangzanak fel, pedig a hat mise, a Stabat Mater, a Lazarus és a kisebb darabok rendkívül szépek. A korai misék még kissé Mozartot idézik, a nagyszabású Asz- és Esz-dúr azonban a schuberti hangzásvilág egészen különleges régióiba emeli a hallgatót.  Az ötödik egyházi műként befejezett Asz-dúr mise írását (D678) 1822-ben fejezte be Schubert, eredetileg a császárnak vagy a császárnénak szerette volna ajánlani (bizonyára egy biztos megélhetést jelentő udvari állás reményében), s 1825-ben szerette volna előadatni. Ám Joseph Eybler első karmester a zeneszerző kérését azzal utasította el, hogy a mű, bár érdekes, de túlságosan nehéz, és nem abban a stílusban íródott, ami a császárnak tetszene… Valóban: Schubert miséi közül az Asz-dúr a legmodernebb; harmóniai merészségei, egész hangnemi terve, a kórus igényes, sokszínű használata, s a mű nagyon személyes hangvétele és megformálása bizonyára zavarba ejtették a korabeli hallgatót.

Csereklyei Andrea – szoprán
Bakos Kornélia – alt
Megyesi Zoltán – tenor
Kósa Lőrinc – basszus

Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Vezényel: Balassa Ildikó

F. Schubert: Asz-dúr mise (D678)