Hegedűs Endre szinte új „műfajt” teremtett évről évre ismétlődő zenekari zongoraestjeivel. A mostani előadás egyik különlegessége, hogy a művész felesége a kétzongorás versenyművek közreműködőjeként először lép a Müpa pódiumára, s újdonság lesz a Budafoki Dohnányi Zenekarral való közös muzsikálás is ebben a teremben. Remekművek csendülnek fel a barokk, a klasszika és a romantika korából. Az első részben Johann Sebastian Bach két zongorára (csembalóra) írt három versenyműve közül az egyetlen eredeti, a C-dúrban írt hangzik el a Hegedűs házaspár előadásában. Állandó fokozás, a mindig „fölfelé” menetel jellemzi mindhárom tételt. A Mozart-versenymű, amelyet a zeneszerző maga és a nővére számára írt, szellemességet, életörömet sugároz, annak ellenére, hogy az 1779-es esztendő sok csalódást hozott Mozart életében.
A szünet után elhangzó művel kapcsolatban egy régebbi kritika részlete álljon itt kedvcsinálóként:
„Első fellépésén a Utah Szimfonikus Zenekarral a művész Grieg a-moll zongoraversenyének szólistájaként mutatkozott be. Hegedűs olyan tűzijátékszerű technikával rendelkezik, mellyel akár ki is téphetné a zongora billentyűit. Ehelyett – okosan – elegáns és rendkívül lírai megközelítést választott az igen híres norvég partitúrához. Az ördögien nehéz utolsó tétel Hegedűs ujjait legjobb formájukban találta. A művész együtt táncolt a zenével, és így hallgatósága lelkét is szinte táncra perdítette. A közönség lelkes bravózással, állva ünnepelte az előadást.” (The Salt Lake Tribune)
A házaspár hasonló élményt kíván a budapesti közönségnek is.
