Különleges alkotás Joseph Haydn szerzeménye, a Megváltónk utolsó hét szava a keresztfán. Már komponálásának körülményei is jelentősen eltértek a megszokottól. A bibliai tárgyú zeneművet a cádizi érsek rendelte a nevezetes Santa Cueva barlangtemplomban zajló nagypénteki szertartásra. A megrendelő részletes leírást adott a templomról a helyszínt nem ismerő komponistának, és a ceremóniához fűzött egyéb kéréseivel pontosan meghatározta a mű főbb vázlatait.
A zenetörténet egyik legérdekesebb módon, 1787-ben keletkezett oratóriumát maga a szerző is egyik legsikerültebb alkotásának tekintette.
A premier sem volt szokványosnak mondható. Vizuális elemekkel, elsötétítéssel, a stilizált vihar okozta függönyszaggatással fokozták a zene és a tételekhez kapcsolt érseki elmélkedések összművészeti hatását.
A Budafoki Dohnányi Zenekar interpretációja is segítségül hívja a szavakat, képeket, hangulatokat. A zenekar által felkért ismert és elismert költő, gondolkodó, Lackfi János osztja meg a közönséggel a húsvéthoz és Haydn művéhez kapcsolódó gondolatait minden tétel elején, megteremtve ezzel annak lehetőségét, hogy a hallgató még közelebbről, még mélyebben találkozhasson a felcsendülő tétel zeneiségével. A BDZ a katartikus záró Vihar-tétel után Haydn: C-dúr (No. 69) szimfóniájának 1. tételével készíti elő közönségét a boldogságot hozó feltámadásra.
