A 20. századra sajátos viszony alakult ki a mindenkori jelen zenéjével. A közönség egyre inkább a múlt zenéjében él, a zeneszerzés egyre egyénibb útjai pedig egymástól és a közönség számára még felismerhető tradícióktól is egyre messzebb kerülnek.
Mára sajátos helyzet teremtődött: a kortárs zeneszerzők egy jelentős része, akiket leegyszerűsítő módon posztromantikusnak titulálunk, igyekszik a közönség számára klasszikus-romantikus fogódzkodó pontokat biztosítani. A hangverseny különlegessége, hogy a három alkotás teljesen eltérő attitűdöt képvisel: Philipp Glass elsősorban ritmusra koncentráló műve a kortárs sokszínűség leegyszerűsítésében látja a megoldást. Dubrovay László sok mindent kipróbált életműve letisztulásaként a ma este felcsendülő művében egyértelműen nemzeti romantikus gesztusú alkotást ismerhetünk meg. A hangverseny, akármilyen hihetetlen, leginkább újító szellemű, és a korszak szellemiségéhez képest legmodernebb alkotása Berlioz Fantasztikus szimfóniája, amely természetesen a két évszázados meszszeségből a mai hangversenypublikum számára érthetően az est legkönnyebben befogadható zeneműve.

Philipp Glass: Concerto fantasy
Dubrovay: Zongoraverseny
Berlioz: Fantasztikus szimfónia

Rácz Zoltán – timpani
Nagy Zsolt – timpani
Fülei Balázs – zongora
Vezényel: Hollerung Gábor