A Roberto Devereux Donizetti három királynőjének egyike – így nevezik három operáját, melynek főhőse Erzsébet királynő (Boleyn Anna, Stuart Mária, Roberto Devereux) A három Erzsébet-opera közül a Roberto Devereux mind dramaturgiailag, mind zeneileg kiemelkedik, ám az énekszólamok rendkívüli technikai nehézségei miatt ma már csak nyitánya hallható a hangversenytermekben, melynek zenei témája az angol himnusz témájára épül.
A nyitányt követıen Sibelius egyetlen hegedűversenye csendül fel. A zeneműben a szólóhangszer az első tételben uralkodó hangszerként, a második, lassú tételben igazi kamarapartnerként mutatkozik be. A zárótételt Sibelius mozgalmassága és elevensége ellenére „haláltánc”-nak nevezte. A rondóformában írt tétel két témát dolgoz fel, az elsőt a hegedű, a másodikat a zenekar hegedűi és gordonkái szólaltatják meg. Ezt a témát utóbb ékesítve, virtuóz köntösben a hegedű is bemutatja. A versenymű Kelemen Barnabás előadásában hallható.
Hangversenyünk zárószáma Mozart egyik legnagyobb szabású liturgikus műve, a c-moll mise.
„…nem minden belső indíték nélkül fogtam hozzá” – írja édesapjának Salzburgba – „szívem mélyén megfogadtam, hogy megírom, és remélem, hogy be is fogom tartani.” Bármennyire
fogadkozott is a szerző, a misét sohasem fejezte be. Az utókor legnagyobb sajnálatára, mert a mise, így töredékesen is egy monumentális mű torzóját sejteti. Mozart eme művében világosan megmutatkozik Bach és Händel hatása, és ha figyelembe vesszük, hogy a Gloria és a Credo tételek hosszúsága Bach h-moll miséje azonos tételeinek hosszúságával vetekszik, világosan láthatjuk a tervezett mű nagyságrendjét. Mozart maga is érezte, hogy e pazarul megkomponált, drámai erejű torzót vétek „parlagon hagyni”, ezért a zenei anyagát felhasználta Davidde Pentite (bűnbánó Dávid) című kantátájához. Bár a misét sokat próbálták befejezni, ma már nyilvánvaló, hogy így töredékében is kiválóan mutatja a szerző eredeti szándékait és zenei nagyságát.
