Mai hangversenyünk első felében a gyermekéveket idézzük: Csemiczky Miklós a Lyra Szimfonikus Zenekar számára komponálta Gyermekjátékok című darabját. A zenemű jól ismert magyar gyermekdalok fordulatait használja fel.
Sosztakovics a II. zongoraversenyét (F-dúr, Op. 102.) kisfiának, Makszim Dmitrijevics Sosztakovicsnak ajánlotta. Az első tétel induló jellegű témája, a harmadik tétel kisdobpergései, a zongora motorikus futamai, az ütemváltások, a jól adagolt hemiolák teszik szerethetővé a művet. A második tétel érzelmes, személyes hangvétele szinte a filmzenéket idézi.
A hangverseny második részében a Mahler bécsi operaigazgató-éveiben keletkezett IV. szimfónia csendül fel, melynek bemutatóját maga a szerző vezényelte 1901-ben, Münchenben. A mű hangulata mindvégig derűs, terjedelme és zenekari apparátusa Mahler többi szimfóniájához képest kisebb, formálása tömörebb. A természetélmény és a népdal-inspiráció mellett itt felfigyelhetünk a bécsi klasszikus szimfóniák nyilvánvaló hatására is.
