Ha szívesen hallgatnak meg egy Beethoven IX. szimfóniát, egy patetikus Csajkovszkij-művet, vagy szeretik a zenében a monumentális ellentéteket, élvezik az iróniát, megérinti önöket a nosztalgia, ugyanakkor nyitottak annak megismerésére, hogy a XXI. század zeneszerzői hogyan ábrázolják a pátoszt, az iróniát és a virtuozitást, akkor itt a helye a
Kortárs romantikusok címet viselő hangversenyünkön. Az előadáson három olyan zeneszerző műveit hallhatják, akik a kifejezőeszközeikben nem ijednek meg a túlzásoktól, egyértelműen érzelmeket jelenítenek meg, és nem áll tőlük távol a romantikus korszak alapkérdéseinek újrafogalmazása, a szakrális és diabolikus, a groteszk és patetikus szembeállítása.
Orbán zenei nyelvezete nagyon is közérthető, gyönyörű színekkel, dzsezzes, blues-os elemekkel operál, IV. szerenádja pedig azért is igazán élvezetes, mert kicseng belőle Stravinsky, Sosztakovics, vagy akár Nino Rota hangja.
Dubrovay zongoraversenyének már a műfaja is megkívánja a klasszikus kereteket, hiszen ezek túllépésével a szólista és zenekar viszonya értelmetlenné válna. Dubrovay zenei nyelvére jellemző az erős karakterizálás, a groteszk, a lírai, a patetikus hangvétel erőteljes jelenléte.
Gyöngyösi Levente pedig a XXI. század egyik legragyogóbb zeneszerzője, karakteres, nagyon is érthető, egyéni zenei nyelvezettel. Istenkép című műve számunkra egy kiemelkedő alkotás – melyet az 1956-os forradalom 50. évfordulóján mi mutathattunk be, és most, a 60. évfordulón is előadjuk. A zenemű igazi programzene, kifejezőeszközeiben
teljesen klasszikus, üzenetében pedig abszolút örökérvényű, hiszen ennyi évvel a történések után már képes a történelmi és emberi tanulságok levonására, az események sommázására.

Orbán György: IV. szerenád
Dubrovay László: II. zongoraverseny
Gyöngyösi Levente: Istenkép

Balázs János – zongora
Pasztircsák Polina – szoprán
Gábor Géza – basszus
Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna)
NemzetiÉnekkarFérfikara (karigazgató: SomosCsaba)
Vezényel: Hollerung Gábor