Beethoven zenéje megnyitja a zsilipeket a borzongás, a félelem, a rémület, a fájdalom áradata előtt, és felébreszti a végtelen vágyakozást, azt, ami a romantika lényege. Beethoven tisztán romantikus, és éppen ezért valóban zenei komponista; talán ezzel függ össze, hogy a határozatlan vágyakozásnak teret nem adó vokális zenét, amely csak a szavakkal jelölt affektusokat ábrázolja, Beethoven kevesebb sikerrel művelte, s hogy hangszeres zenéje ritkán szól a tömegekhez.” E. T. A. Hoffmnann így ír Beethoven művészetéről híres Beethoven-cikkében. Új, Beethoven-sorozatunk első előadása ez a hangverseny, melynek célja, hogy Beethoven életművének egy színes keresztmetszetét mutassuk be közönségünk számára.
A sorozat első darabja a Kismartoni mise, melyről Beethoven így írt a kiadójának: „Misémről, amint egyáltalában magamról, nem szívesen mondok bármit is, de azt hiszem, úgy kezeltem benne a szöveget, ahogyan még kevesen”. És ez valóban így van: a mise hagyományos öt tételét (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Agnus Dei) öt zenei tételbe foglalta (azaz nem aprózta el a szövegrészeket, ahogy eddig szokás volt), melyek a hangnemi rendjük alapján akár egy szimfóniát is kiadhatnának. A művet ugyanaz az Esterházy Miklós rendelte meg, aki Haydn kismartoni miséinek megrendelője is volt. A második részben a szerző egyik legismertebb alkotása, az V. szimfónia hangzik fel, melynek nyitó motívumáról maga Beethoven is így nyilatkozott: „Így zörget a sors az ajtón.” Maga a szimfónia az ember kétségbeesett küzdelmét és az emberi akarat végső diadalát mutatja meg.

Beethoven: Kismartoni mise
Beethoven: V. szimfónia

Csereklyei Andrea – szoprán
Megyesi Schwartz Lúcia – alt
Szerekován János – tenor
Blazsó Domonkos – basszus
Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György)

Vezényel: Hollerung Gábor