Verdi A végzet hatalma című operáját a cári udvar felkérésére írta, bemutatója 1862-ben volt Szentpétervárott. A szerző azonban nem volt elégedett az opera befejezésével, így egy új librettistával átdolgozta a cselekmény dramaturgiáját, és egy számára megnyugtató befejezést írt az operához. A befejezéssel együtt azonban új nyitány is született, és ezt
hallhatja közönségünk a mai hangverseny első számaként.
Serge Koussevitzky elsősorban karmesterként tett szert hírnévre, bár pályafutását nagybőgősként kezdte. Ifjú korában írt saját maga számára egy bőgőversenyt, mely az orosz romantika egyik kitűnő példája. A hagyományos, háromtételes versenymű dallamvilága, hangulata, harmóniái Csajkovszkij és Dvorák műveit idézik.
A IV. szimfóniával kezdődik a köztudatban levő Csajkovszkij-szimfóniák sora: az első hármat úgyszólván sohasem játsszák, míg a IV., V. és VI. szimfónia a világ minden táján állandó repertoárdarab, a nagy karmesterek bravúrjának mutatós próbatétele. 1877-ben komponálta szerzője, és legendás hírű pártfogójának, Meck asszonynak ajánlotta.
1878-as moszkvai bemutatóján a darab csak mérsékelt sikert aratott. Csajkovszkij maga részletesen leírta a műhöz fűzött programját Meck asszonyhoz intézett levelében. A szimfónia bevezetését nevezi az egész mű magvának, itt jut kifejezésre a „végzet, az a sorsdöntő hatalom, amely megakadályozza a boldogság elérését”. A tétel folyamán azonban a boldogság hangja is megszólal, úgy, ahogyan a zeneszerző az örömtől sugárzó embert maga elé képzelte. “Ám a rideg fátum a befejezésnél szétzúzza ezeket az álomképeket” – így szól Csajkovszkij kommentárja az első tételről. A második tétel szelíd melankóliájában az orosz románcok jellegzetes hangja szólal meg. A scherzo a szimfónia legremekebb részlete: a vonós hangszereket a muzsikusok vonó nélkül, kizárólag pengetve szólaltatják meg, a trióban pedig a fafúvósok humoros zsánerképet rajzolnak egy duhaj népi mulatságról. A finálé a közösség hangján szól: pattogó ritmusából egészséges életszemlélet árad, a vérpezsdítő tánctétel a közismert „Nyírfácska” dal ragyogóan hangszerelt, hatásos feldolgozása. Ezt érzékeltetik a zeneszerző kommentárjának zárószavai is: „Örülj mások örömének – tovább élhetsz!”

Verdi: A végzet hatalma – nyitány
Koussevitzky: Nagybőgőverseny
Csajkovszkij: IV. szimfónia

Rácz Ödön – nagybőgő

Vezényel: Vladimir Verbitsky