BUDAPESTI ŐSZI FESZTIVÁL
A mű címe a barokk zene egyik sajátos, különféle hangszereket és hangszercsoportokat szembeállító – mintegy versengésre késztető – műfajára utal. A három évszázados műfajjal azonban csak annyiban rokon, amennyiben zenekarának egyes hangszereit szólisztikusan foglalkoztatja. Egyebekben azonban távol áll minden stilizálástól és neobarokk utánérzéstől. A Concerto tulajdonképpen egy kortársunk vallomása mindarról, ami e nemzedék sorsának életében törést okozott, annak döntő konfliktusát jelentette. E konfliktus folyamata a mű öt tételéből folyamatos következetességgel bontakozik ki. Erre utal az első tétel – Bevezetés – káoszból kikristályosodó elszánt akarata, tettre kész elhatározása; a második tétel – Párok játéka – népi ihletésű derűje; amelynek kedvesen humoros hangszerkettősei magasztos egyszerűségű koráldallamot fognak közre. A harmadik tétellel az egyén sorsa a mélyponthoz közeledik. Elégia e tétel címe, s a honvágy gyógyíthatatlan sebei okozzák zokogó dallamának fájdalmát. Félbeszakított közjáték a negyedik tétel címe, amelyben a kíméletlen erőszak és a tönkresilányított hazafias eszmények tragikusan egyenlőtlen küzdelme zajlik le. Majd a Finálé az emberiességbe vetett hit mély optimizmusával oldja meg a mű súlyos kérdéseit egy játkos, könnyed rondó formájában.
