A Budafoki Dohnányi Zenekar immár hagyományosan egy különleges hangversennyel köszönti az új esztendőt. A műsorról – amely ezúttal is titok – sokat nem árulhatunk el, csak annyit, hogy az
együttes most is „komolyan” készül, hogy Szentpáli Roland (tuba), Lajkó Félix (hegedű, citera) és Fejér András (harsona) közreműködésével „szigorúan mulatságos” koncerttel örvendeztesse meg a közönségét.
A Budafoki Dohnányi Zenekar sziporkázóan szellemes, szórakoztató újévi hangversenye a Klauzál Házban.
A Budafoki Dohnányi Zenekar sziporkázóan szellemes, szórakoztató újévi hangversenye a Klauzál Házban.
A hangverseny első részével a 250 éve született Beethovenre emlékezünk.
Jegyvásárlás: HAMAROSAN!
2013. december 21-én rengeteg technikai újítással, minden eddiginél látványosabb show-elemekkel és vadonatúj zenei tételekkel kiegészülve újra színpadra áll a HAVASI Symphonic Aréna Show.
A közel két és fél órás zenei utazás során lenyűgöző látványelemek segítenek felfedezni világok és nemzetek kulturális kincseit, miközben a legmodernebb hang- és fénytechnika, a különleges színpadi megoldások és effektek szinte a székbe szögezik a közönséget.A monumentális előadásban több mint 150 művész vesz részt.
A Klasszik Rádió 92.1 jóvoltából immár ez lesz a harmadik Cinemusic-koncert, amelyen ismét a filmzene-irodalom legjavából csendülnek fel dallamok.
Az est különlegessége az is, hogy a zenékhez készült kisfilmek, klipek élményszerűen mutatják meg film és zene kapcsolatát
A 20. századra sajátos viszony alakult ki a mindenkori jelen zenéjével. A közönség egyre inkább a múlt zenéjében él, a zeneszerzés egyre egyénibb útjai pedig egymástól és a közönség számára még felismerhető tradícióktól is egyre messzebb kerülnek.
Mára sajátos helyzet teremtődött: a kortárs zeneszerzők egy jelentős része, akiket leegyszerűsítő módon posztromantikusnak titulálunk, igyekszik a közönség számára klasszikus-romantikus fogódzkodó pontokat biztosítani. A hangverseny különlegessége, hogy a három alkotás teljesen eltérő attitűdöt képvisel: Philipp Glass elsősorban ritmusra koncentráló műve a kortárs sokszínűség leegyszerűsítésében látja a megoldást. Dubrovay László sok mindent kipróbált életműve letisztulásaként a ma este felcsendülő művében egyértelműen nemzeti romantikus gesztusú alkotást ismerhetünk meg. A hangverseny, akármilyen hihetetlen, leginkább újító szellemű, és a korszak szellemiségéhez képest legmodernebb alkotása Berlioz Fantasztikus szimfóniája, amely természetesen a két évszázados meszszeségből a mai hangversenypublikum számára érthetően az est legkönnyebben befogadható zeneműve.
A mai estén elsőként felcsendülő harmadik szimfóniát Brahms ötven éves korában írta. A művet – akárcsak a II. szimfóniát – Richter János mutatta be a Bécsi Filharmonikusokkal.
A mű érett mester alkotása: monumentális versenyművei, kamarazenéjének java része, zongoraműveinek kimagasló opuszai ekkor már készen álltak. Az F-dúr szimfónia mintegy középutat jelent
az előző, II. szimfónia pasztorális derűje és az utána következő IV. szimfónia archaizáló komolysága között. A hangverseny második felében hallható mű egy igazi győzelmi zene. Haydn a drámai hangvételű, nagyszerű Nelson-misét 1798-ban írta; ő még – a napóleoni háborúkra utalva – a „Missa in angustiis” (Mise a szorongattatás idején) alcímet adta neki, de később az angol admirálisról nevezték el művét, mivel Haydn állítólag akkor írta a Benedictus híres győzelmi fanfárjait, amikor az abukiri győzelemnek hírét vette. Két évvel később Nelson ellátogatott Kismartonba, ahol ezt a művet adták elő a tiszteletére; Haydn hagyatékában pedig megtalálták a csata térképvázlatát is.
Haydn 34 szimfóniája kapott valamilyen melléknevet, azonban a Csoda elnevezést egy csodával határos esemény ihlette. A szimfónia londoni bemutatóján a közönség mind egy szálig látni akarta a íres osztrák mestert, már a szimfónia elején felálltak és a pódiumhoz tódultak – és ekkor leszakadt a terem óriási csillárja, de így alatta már nem volt senki, akit összenyomott volna. „Csoda” – zümmögte a döbbent publikum, Haydn zenéjének vonzerejére értve természetesen.
Az est második száma névadónk, Dohnányi Ernő sziporkázó műve. A Magyarországon „Hull a pelyhes fehér hó” szöveggel ismert gyermekdalra írott nagyszabású variációsorozat a Zeneakadémia egykori főigazgatójának, kora világszerte csodált zongoravirtuózának talán legszellemesebb műve: valódi zongoraverseny, ördögien nehéz zongoraszólammal.
Az est zárószáma Csajkovszkij IV. szimfóniája, melyhez a szerző maga részletesen leírta a műhöz fűzött programját Meck asszonyhoz intézett levelében. A szimfónia bevezetését nevezi az egész mű
magvának, itt jut kifejezésre a „végzet, az a sorsdöntő hatalom, amely megakadályozza a boldogság elérését”. A tétel folyamán azonban a boldogság hangja is megszólal, úgy, ahogyan a zeneszerző az örömtől sugárzó embert maga elé képzelte. Ám a rideg fátum a befejezésnél szétzúzza ezeket az álomképeket – így szól Csajkovszkij kommentárja az első tételről. A második tétel szelíd melankóliájú, nagylélegzetű dallamáról ugyancsak a szentimentális világfájdalom jegyében nyilatkozik a zeneszerző; ami számunkra ennek a tételnek művészi értékét adja, nem ez a program, hanem az orosz románcok jellegzetes hangja. A scherzóról már maga Csajkovszkij sem ad határozott tartalmi leírást. Valójában ez a szimfónia legremekebb részlete: a vonós hangszereket a muzsikusok vonó nélkül, kizárólag pengetve szólaltatják meg, a trióban pedig a fafúvósok humoros zsánerképet rajzolnak egy duhaj népi mulatságról. A finálé a közösség hangján szól: pattogó ritmusából egészséges életszemlélet árad, a vérpezsdítő tánctétel a közismert „Nyírfácska” dal ragyogóan hangszerelt, hatásos feldolgozása. Ezt érzékeltetik a zeneszerző kommentárjának zárószavai is: „Örülj mások örömének – tovább élhetsz!”
