Haydn 34 szimfóniája kapott valamilyen melléknevet, azonban a Csoda elnevezést egy csodával határos esemény ihlette. A szimfónia londoni bemutatóján a közönség mind egy szálig látni akarta a íres osztrák mestert, már a szimfónia elején felálltak és a pódiumhoz tódultak – és ekkor leszakadt a terem óriási csillárja, de így alatta már nem volt senki, akit összenyomott volna. „Csoda” – zümmögte a döbbent publikum, Haydn zenéjének vonzerejére értve természetesen.
Az est második száma névadónk, Dohnányi Ernő sziporkázó műve. A Magyarországon „Hull a pelyhes fehér hó” szöveggel ismert gyermekdalra írott nagyszabású variációsorozat a Zeneakadémia egykori főigazgatójának, kora világszerte csodált zongoravirtuózának talán legszellemesebb műve: valódi zongoraverseny, ördögien nehéz zongoraszólammal.
Az est zárószáma Csajkovszkij IV. szimfóniája, melyhez a szerző maga részletesen leírta a műhöz fűzött programját Meck asszonyhoz intézett levelében. A szimfónia bevezetését nevezi az egész mű
magvának, itt jut kifejezésre a „végzet, az a sorsdöntő hatalom, amely megakadályozza a boldogság elérését”. A tétel folyamán azonban a boldogság hangja is megszólal, úgy, ahogyan a zeneszerző az örömtől sugárzó embert maga elé képzelte. Ám a rideg fátum a befejezésnél szétzúzza ezeket az álomképeket – így szól Csajkovszkij kommentárja az első tételről. A második tétel szelíd melankóliájú, nagylélegzetű dallamáról ugyancsak a szentimentális világfájdalom jegyében nyilatkozik a zeneszerző; ami számunkra ennek a tételnek művészi értékét adja, nem ez a program, hanem az orosz románcok jellegzetes hangja. A scherzóról már maga Csajkovszkij sem ad határozott tartalmi leírást. Valójában ez a szimfónia legremekebb részlete: a vonós hangszereket a muzsikusok vonó nélkül, kizárólag pengetve szólaltatják meg, a trióban pedig a fafúvósok humoros zsánerképet rajzolnak egy duhaj népi mulatságról. A finálé a közösség hangján szól: pattogó ritmusából egészséges életszemlélet árad, a vérpezsdítő tánctétel a közismert „Nyírfácska” dal ragyogóan hangszerelt, hatásos feldolgozása. Ezt érzékeltetik a zeneszerző kommentárjának zárószavai is: „Örülj mások örömének – tovább élhetsz!”
