Száztíz éve született és tizenöt éve halt meg Farkas Ferenc, a XX. századi magyar zene egyik meghatározó személyisége. A furfangos diákok című balettben a szerző kitűnően jellemzi a  XVIII. századbeli debreceni kollégium diákjait, és a kedves történethez illő, vonzó patriarkális légkört teremt. A zene enyhén archaizáló, népi dallamokat, táncdarabokat, verbunkos muzsikát idéz fel.

Robert Schumann négy kürtre és nagyzenekarra komponált F-dúr versenyművét az 1848-49-es európai forradalmi hullámot követően komponálta, amely életének egyik legtermékenyebb időszaka volt: további 26 mű – életművének csaknem egyötöde! – született ebben a periódusban. Bár akkortájt csalódások is érték, ebben a csaknem 20 perces versenyműben ennek nyomait nem lelhetjük, hiszen napfényes hangszerelés és derűs melódiák fedik el a Schumann életében ezidőtájt már jelentkező búskomorságot.

A hangverseny második felében Brahms IV. szimfóniája csendül fel. „Itt fekszik néhány közjáték, amit együttesen általában szimfóniának neveznek … egyre csak arra gondolok, milyen szíves-örömest kezdeném nálatok a mű próbáit. Egyúttal azt is remélem, hogy a nagyközönség tetszését elnyeri majd. Bár tartok tőle, hogy túlságosan árad belőle a mi hűvösebb éghajlatunk … mert nálunk bizony nem érnek édessé a cseresznyék, Te nem is kóstolnál belőlük!” Így írt Brahms készülő IV. szimfóniájáról barátjának, Hans von Bülow-nak. A szerző aggodalma azonban alaptalannak bizonyult, a szimfóniát hatalmas sikerrel mutatta be Bülow zenekara Meiningenben, 1885-ben.