BEETHOVEN BUDÁN 2018 – SYMPHONIC & JAZZ

 „Szeretnék új műfajt létrehozni!”
Egy interjú részletei Oláh Kálmánnal  (Szöveg: Márkus Eszter)
Mit lehet tudni a készülő műről három hónappal a bemutató előtt?
-A felkérés értelmében a mű a klasszikus zene és a jazz szintézise lesz: nem Beethoven átirat és nem is témák megjazzesítése. Fontos, hogy szintézisnek hívjuk, mert ez nem cross-over {azaz a zenei műfajokat „keresztező”, többféle műfajt, stílust ötvöző zenei előadói felfogás – Szerk}, hanem egy harmadik stílus, amely tartalmazza a klasszikus zenei formákat, hagyományokat, és emellett a jazzes elemeket, ritmusokat, illetve az improvizatív részeket…
Az első nagy sikert hozó, komolyzenét és jazzt ötvöző kisérleted Bach Goldberg variációkra készült 2001-ben. Ez volt az első lépésed az új stílus felé?
-Igen, ez az improvizációkból és feldolgozásokból álló kísérlet sodort el ebbe az új irányba. A dél-koreai GOOD International felkérésre komponáltam illetve improvizáltam Bach Goldberg variációit alapul véve. Majd készítettünk egy albumot a stuttgarti kamarazenekarral, aminek óriási sikere lett. Ennek következményeként kértek fel az újabb ilyen jellegű albumra. Kiválasztottam tíz tételt Bach hat cselló szvitjéből, azokat picit átformáltam…
Mit jelent a hagyományos jazz számodra, és mit jelent a klasszikus zene?
-A hagyományos jazz zene mai napig fontos nekem, ezért jazz klubokban nemigen szeretek saját szerzeményt játszani. Ott többynire sztenderdekre improvizálok, visszanyúlok a jazz anyanyelvéhez, a bebophoz (A bebop vagy bop a jazz-zene egyik stílusa, ami gyors tempójáról és virtuóz hangszeres improvizációiról ismert). A komponált műveimben inkább a klasszikus zenei formákra és eszközökre támaszkodom. Ezek az eszközök, mint pl. a kontrapunkt, a későbbi és mai modern szeneszerzők műveiben is szinte mindenütt jelen van. Bartók is fontosnak tartotta a klasszikus zenei hagyományokat és ehhez adta hozzá a népzenei elemeket, úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy ő alkotta meg az első ’crossovert’, az első lépést afelé a zenei szintézis felé, amire én is törekszem a jazzel. Szeretnék új műfajt létrehozni!
Honnan merítesz inspirációt komponáláskor?
-Elsősorban a klasszikusoktól, de természetesen a jazzből is. Sok olyan új fiatal stílus jelenik meg a modern jazzben, amely folyamatos inspiráció forrása. De az utazásaim során egy épület, vagy egy táj is hatni tud rám. Amikor komponálok, fontos tehát a környezet számomra, ezért sokszor elutazom ilyenkor otthonról.
Munkádat számos elismeréssel, díjjal jutalmazták már. Ezek közül melyikre vagy legbüszkébb, melyiket emelnéd ki?
-2006 kiemelkedő év volt, mert ekkor kaptam Liszt díjat. Erre vagyok a legbüszkébb. Ez Magyarországon azért fontos, mert azt nem osztogatják „csak úgy”, azt csak olyanok kaphatják meg a szakmai zsűritől, akik arra méltóak. Számomra ez a díj fontos visszajelzés arról, hogy ezek az emberek elismerik a munkámat.
Oláh Kálmán számos nemzetközi, előadóművészi díja mellett 2006-ban megnyerte a legrangosabb amerikai Thelonious Monk Jazz Composers Competition zeneszerzői fődíját, amelyet 2006 szeptemberében vett át a washingtoni Kennedy Centerben rendezett, nagyszabású gálán. A zsűri – amelyben olyan világnagyságok döntenek a díjról, mint pl. Herbie Hancock, Wayne Shorter vagy Pat Metheny – a több száz mű közül találta Oláh Kálmán Always című kompozícióját a legjobbnak. Ezután 2007 júniusában jelent meg Always címmel Oláh Kálmán amerikai albuma, melyen két világhírű zenésszel játszik: Jack De Johnette dobol, Ron McClure bőgőzik.

BDZ 25 – A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR SZÜLETÉSNAPI HANGVERSENYE

A Budafoki Dohnányi Zenekar hivatásossá válásának negyedszázados évfordulóját ünnepli 2018-ban. A kezdetben mintegy másfél tucat főiskolásból és fiatal muzsikusból alakult együttes mára kilencvenfős szimfonikus zenekarrá, az ország egyik meghatározó együttesévé nőtte ki magát. A stílus- és műfajgazdagságáról ismert zenekar jubileumi koncertjén is változatos programot kínál a közönségnek. A Jean-Philippe Rameau operáinak szimfonikus részleteiből összeállított „képzeletbeli szimfónia”, valamint Beethoven II. szimfóniája a zenekar interpretációjában a modern hangszerek használata ellenére is az autentikus előadásmódhoz áll közelebb. A koncert második részében ősbemutatót hallhat a közönség: Vajda János erre az alkalomra, a zenekar számára komponált darabja csendül fel, melynek címe zenei kapcsolatot sejtet a szerző nagy sikerű, Karnyóné című operájával. A hangverseny zárásaként az együttes névadója, Dohnányi Ernő virtuóz darabját szólaltatja meg.

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG PILLANATAI – 2

Az örökkévalóság pillanati című előadássorozat második darabjának a Kozmikus intimitások címet adtuk, mert az összes felcsendülő darab mély és személyes érzelemből táplálkozik, ám mondanivalója mégis kozmikus, monumentális léptékűvé válik.
Strauss Alpesi szimfóniája a természet és ember viszonyából építkezik, s mind a mű zenei tartalmát, mind az előadói apparátust illetően minden addigi dimenziót átlép. Bach Chaconne-ja egy szólóhegedűbe zárt világmindenség, ezért évszázadokon keresztül nem hittük el, hogy szólódarab, számos zeneszerző próbálta az elveszettnek hitt kíséretet megírni. Stokowski feldolgozása kiemelkedik a kísérletek sorából, mert monumentális zenekari hangszerelése a jelenkor embere számára érthetővé és átélhetővé teszi a bachi zene univerzumát. Respighi Róma fenyői című műve a régmúlt, a nagy történelmi pillanatok és legendák mögött meghúzódó személyes érzéseket fogalmaz meg hatalmas tablóképekben. A darabhoz nagyszabású koreográfia is társul.

ZOMBOLA/STRAUSS/BEETHOVEN/MANCUSI

A BDZ koncertjét  Guido Mancusi, a zenekar idei évadtól hivatalos Első Vendégkarmestere vezényli.
A hangverseny első műveként a Junior Prima és Erkel Ferenc-díjas, kotárs zeneszerző, Zombola Péter II. szimfóniáját hallgathatjuk meg, amelyben a kórus is megszólal.
Második műként Richard Strauss Négy utolsó éneke csendül fel. A szerző 1948-ban fejezte be utolsó nagy művét (ősbemutató 1950-ben Kirsten Flagstad közreműködésével, Wilhelm Furtwängler vezénylete mellett Londonban), amely a legismertebb vokális kompozíciója. Eredetileg ezek a dalok nem ciklusnak készültek. A mű utolsó, Im Abendrot (Alkonyatkor) című tételében az elmúlás hatásos kifejezőeszközeként csaknem hatvan esztendővel korábbi saját szimfonikus költeményét, a Halál és megdicsőülést idézte meg a zeneszerző.
A hangverseny második részében Beethoven III., Eroica szimfóniája hangzik el, amelyet bátran nevezhetünk a zenetörténet egyik fordulópontjának. Ezzel a művel tépte szét Beethoven végképp azt a köteléket, amely őt a régi formákhoz és művészethez kötötte.

MEGÉRTHETŐ ZENE – A ROMANTIKA ESSZENCIÁJA

Liszt h-moll szonátája életművének egyik csúcsa, egyúttal a Faust-szimfónia párja. A romantikus zene egyik meghatározó ihletője és forrása Goethe Faustja, melyben az alkotást szolgálatként megélő művész évszázadokon keresztül ki nem mondott dilemmái fogalmazódnak meg. A mű számtalan üzenetéből Liszt egyértelműen a bennünk élő a teremtő ember és a romboló ördögi kettősségét ragadja meg. Liszt már a Faust-szimfóniában is azonos zenei anyagból indul ki Faust és Mefisztó ábrázolásánál, csak, ami egyiküknél hősi, küzdelmes, a másikuknál csúfondáros, groteszk, adott esetben romboló. Margit zenéje pedig egy földöntúli zenei ábrázolás, ami egyúttal a megváltás esélye is.
A h-moll szonáta dramaturgiája is hasonló a szimfóniához. A anyagnak megismerjük a hősies, diabolikus és adott esetben megdicsőülő alakját is. A h-moll szonáta egyben a liszti nagyformának a legtökéletesebb példája, mely egyesíti a klasszikus szonátaelvet a ciklikus tételszerkezettel.

MOZART/HÄNDEL/HOLLERUNG

Mozart 1778. áprilisi látogatása a párizsi, gyönyörűen fuvolázó Guines hercegnél és annak nagyszerűen hárfázó lányánál, a házigazda által megrendelt Versenymű hárfára, fuvolára és zenekarra című mű megrendelésével végződött. A darab könnyed, elegáns társasági muzsika lett, amelynek érdekes zárótételében már felbukkan az évekkel később keletkezett Kis éji zene közismert témája.
Händel első angol nyelvű vallásos műve, az Utrechti Te deum és Jubilate az 1713-as Utrechti Béke megünneplésére született. Ez volt a brit királyi család első megbízása a zeneszerző számára, és Händel ezzel meg is alapozta londoni karrierjét. A hazánkban viszonylag ritkán hallható zeneművet a szerző halála után is sokszor játszották a londoni Szent Pál katedrálisban.

BEETHOVEN/RACHMANINOV/ HEGEDŰS/WERNER

A Házavatás c. mű a bécsi Józsefvárosi Színház újra megnyitására íródott, és valójában Beethoven az Athén romjai című Kotzebue-színdarabhoz írt kísérőzene adaptációja. Beethoven a már meglévő zenéket átdolgozta, kiegészítette, és új nyitányt írt hozzá. A munkához éppen Händel és Haydn műveinek tanulmányozása után kezdett neki, így érezhető a szerzők hatása, míg a szimfóniák világához szokott fülünknek talán kicsit szokatlanul hathat az erős klasszikus hatás.
„Nem vagyok megelégedve az eddigi műveimmel. Mostantól új útra térek.” – mondta Beethoven 1803-ban, amikor a c-moll zongoraversenyét befejezte. Ez a stílusváltás jól érzékelhető a II. és a III. szimfónia, vagy éppen a II., C-dúr, illetve a III., c-moll zongoraverseny között. Ez utóbbi sajátosan kétarcú darab: tételeinek felépítése a Mozarttól örökölt klasszikus modellt követi, s egyetlen elemzője sem mulasztja el felhívni a figyelmet a Mozart K. 491-es c-moll koncertjével való konkrét hasonlóságokra, mint amilyen például rögtön az 1. tétel unisono témakezdete – ám a formai keretek kitöltése, a zenei anyag karaktere és a zenei folyamat szerveződése már az új utat sejteti. És maguk a keretek is kitágulnak: a c-moll zongoraverseny nyitótétele indul Beethoven összes versenyműve közül a leghosszabb, már-már szimfonikus méretű zenekari expozícióval. A nagyon távoli E-dúrban megkomponált középső tétel intim hangvételű szóló-indítása azt az érzetet kelti, mintha egy zongoraszonáta lassúját hallanánk. Ez a zene már az érett Beethoven hangján szól. A finale szögletes-táncos rondótémáját helyenként szinte groteszk hangsúlyok teszik érdekessé. A tételben mindvégig ott bujkáló polifon hajlam a második epizódban, a rondótémára épített fugato formájában tör a felszínre. S ezután következik a legmeglepőbb fordulat: a rondótéma kezdete ál-visszatérésként, a 2. tétel E-dúr hangnemében hangzik fel. A gyorsabb tempójú coda, Mozart fináléjához hasonlóan, páros ütemről 3/8-ra vált, a c-moll alaphangnem (Mozarttal ellentétben) C-dúrrá világosodik ki, s a tétel felszabadult, mámorosan optimista hangvétellel ér véget.
Rahmanyinov szintén c-moll versenyművének keletkezéstörténete meglehetősen regénybe illő. A szerző 1895-ben 22 évesen fejezte be d-moll szimfóniáját, ami a bemutatón csúfosan megbukott. Rachmaninov a bukás hatására súlyos alkotói válságba került és majdnem három évig semmit sem írt. Végül egy Nyikolaj Dal nevű moszkvai specialistához fordult segítségért, aki hipnózissal és autoszuggesztióval vegyített pszichiátriai kezelést alkalmazott rajta. Miközben hipnotikus állapotban feküdt a díványon, Dal doktor ezt sugdosta a fülébe: “Meg fogja írni a versenyművét… meg fogja írni a versenyművét… meglátja, milyen könnyen fog menni… a zongoraverseny kiválóan fog sikerülni…” A kezelés úgy tűnik sikeres volt, hiszen Rahmanyinov 1901-re megírta 2. c-moll zongoraversenyét, mely máig a legnépszerűbb műve.

AZ ÁLLATOK BARLANGJA

Róka, dongó, medve, kakukk, kanári, bika, ló, szamár – a sort elnézve el lehet tűnődni, vajon miért pont ezek az állatok ihlették meg történelmünk legnagyobb zeneszerzőit?Ennek a rejtélynek ered a nyomába ez a műsor, ahol Weiner Leó Rókatáncától Bartók Béla Medvetáncán át Georges Bizet Carmenben szereplő bikájáig a leghíresebb zeneszerzők legkiválóbb darabjait hallgathatjuk meg. Az állatkerti séta végére azonban nemcsak azt tudhatjuk meg, hogyan képes a zene „festeni”, hanem azt is, milyen jellegzetességei vannak a fúvós hangszereknek. Az előadást ugyanis a legnagyobb budapesti szimfonikus zenekarok művészeiből csak a BonBon Matiné felkérésére összeállt Brassimum Fúvósegyüttes tolmácsolásában hallatjuk. A zenekar vezetője Ambrus Károly, kürtművész, aki értő és kiváló átirataival semmit nem von le az eredeti darabok értékéből, ugyanakkor kiváló lehetőséget ad a fúvós hangszerek minden tulajdonságát bemutatni. Ebben szolgál segítségül Lukácsházi Győző, aki játékos műsorvezetésével irányítja a gyerekek figyelmét, felhívja figyelmüket az egyes jellegzetességekre. Reményeink szerint az előadást követően jelentősen megemelkedik majd a fúvós hangszereken tanulni akarók száma!

HORVÁTH/DEBUSSY/POULENC/BORBÉLY/ WERNER

Mai hangversenyünkön elsőként Horváth Márton Levente 2015-ben készült Viivre című darabja csendül fel. „Címe egy i-vel írva a francia “élni” szó, így viszont a kanadai francia avantgarde zeneszerző, Claude Vivier vezetéknevének anagrammája. Épp idén 35 éve, hogy Vivier-t 35 évesen Párizsban megölték. Bár zenémből ez nem feltétlenül hallatszik, a komponálás évében nagy hatást tettek rám darabjai, így a mű egy neki ajánlott hommage is. A Viivre formája öt egymásba komponált részből: bevezetőből, gyors-lassú-gyors tételből és rövid epilógusból áll, hangzásvilágában egyebek mellett sok tradicionális zenei hatás is érződik.”
A mai estén Debussy két legismertebb kompozíciója hangzik fel.
Az 1880-as években Mallarmé kedd délutáni művészeti szalonjában gyűlt össze a párizsi értelmiség. Debussy ennek hatására kezdett el dolgozni egy három tételes szimfónián Mallarmé versére, melyből azonban csak egy tétel készült el, melyet ma Egy faun délutánja címen ismerünk. A faun egy teljesen új útra tért, elvetette az addigi formákat, elszakadt az akadémikus szabályoktól, egy fura, éteri, erotikus zene volt ez, amilyet még nem hallott a világ, és sikert hozott a zeneszerzőnek. A szerző az 1889. évi párizsi világkiállításon ismerkedett meg a jávai és Bali szigeti gamelán zenével, ami mély hatást gyakorolt művészetére, ebből merítette szokatlan harmóniáit. A kompozícióról a költő így írt a muzsikusnak: „Az Ön illusztrációja a zene finomságával, komolyságával és gazdagságával felülmúlja az én költeményem minden vágyódását és ragyogását…”
A tenger című művének megírásáat a keresztszüleinél Cannes-ban töltött nyarak ihlették. Az Arosa-házban, keresztapja gyűjteményében ismerkedett meg az impresszionista festők képeivel, ami nagy hatással volt művészetére. Maga Debussy így beszél tenger-élményéről, az alkotás folyamatáról: „A tenger morajlása, a horizont hajlata, a szél a levelek között, egy madárkiáltás sokrétű impressziókat kelt bennünk. És egyszerre anélkül, hogy az ember a világon bármit is tett volna érte, emlékeink közül az egyik elválik tőlünk és zenei alakot ölt. Harmóniáit magában hordja…” A zenemű a tenger arcait mutatja be a napfelkeltétől a hullámok szelíd játékán át az elemek mindent elsöprő harca által keltett mélysége morajlásig.
Debussy és Horváth Márton Levente művei mellett felhangzik még Poulenc zongoraversenye, melyet a Boston Symphony Orchestra megbízásából írt, melynek célja a francia-amerikai kapcsolatok javítását szolgálta a II. világháború után. A művet a szerző elmondása szerint Saint-Saëns zongoraversenyei ihlették, de erősen emlékeztet Sosztakovics II. zongoraversenyére is.

– A HAZUGSÁGOK HÁLÓJA – KÁLMÁN IMRE: MARICA GRÓFNŐ

Zenekarunk szcenírozott formában, koncerttermi jelmezes játék keretében, díszlettel, egyedi rendezéssel mutatja be Kálmán Imre talán legnépszerűbb és legizgalmasabb operettjét, melyben a saját maguk gyártotta hazugságok hálójában vergődő szerelmesek végül egymásra találnak. Előadásunk sallangmenetesen, teljes zenei pompájában szólaltatja meg ezt a rendkívül sokféle zenei stílust felvonultató nagyoperettet. Hallhatunk majd amerikai foxtrottot, shimmy-t, bécsi keringőt, magyar csárdást és hamisítatlan cigányzenét is. Bár a történetnek komoly tanulsága is van, mégis az olyan ismert dallamoknak köszönheti népszerűségét, mint a Szép város Kolozsvár, a Hej, cigány; a Szent Habakuk, vagy a Ringó vállú csengeri violám…