Az Esz-dúr szimfónia Mozart utolsó három szimfóniájának egyike (No.39 Esz-dúr, No.30 g-moll, No.41. C-dúr „Jupiter”-szimfónia). Nem beszéltek egyik művéről sem annyit, mint erről a háromról, habár a nagy rejtély mindig a Requiemet övezte. Viszonylag gyorsan, két hónap alatt született meg ez a három mű 1788 nyarán. Hogy Mozart életében hallotta-e még ezt a három szimfóniáját, ez vita tárgya. Nyilván nem az asztalfiók számára írta őket, de sajnos azt nem tudjuk, hogy milyen alkalomból vagy mely zenekar számára készültek. Valószínűleg egy trilógia formájában tervezte kiadatni a szimfóniákat, de ez életében már nem következett be. A koncertünkön felhangzó, meleg és őszies hangvételű esz-dúr szimfónia a legkevesebbet játszott a három közül, habár ugyanolyan mestermű, mint két társa. Azonban hiányzik belőle g-moll tragikus romantikus hangvétele, és a Jupiter pompás nagyvonalúsága.
Az 1952-ben Kolozsváron született szerzőt, Selmeczi Györgyöt évtizedek óta foglalkoztatja Szentkuthy Miklós írásművészete, gondolkodásának végtelen gazdagsága, Európa-víziójának már-már anakronisztikusan míves közvetítése, nyelvi és formai bravúrja, egész atmoszférája. A SZENT ORPHEUS-TÖREDÉKEK lényegében szimfonikus költemények nyitott ciklusa, melyet Szentkuthy Miklós híres esszéregény-sorozata, a Szent Orpheus breviáriuma ihletett. A ciklusból ezúttal három szimfonikus költemény ősbemutatójára kerül sor: I. Borgia; II. Cantus lugubris; III. Az utolsó képeskönyv.
Johann sebastian Bach 1723 karácsonyára komponálta Magnificat című művét, akkor még esz-dúrban (BWV 243a). A tizenkét tételből és négy karácsonyi betétből – „Laudes” – álló alkotás hat hét alatt készült el. ekkoriban nevezték ki Bachot a lipcsei tamás templom kántorának és Lipcse zeneigazgatójának. Valószínűleg az új munkáltatójának és a gyülekezetnek szeretett volna imponálni egy, az akkori templomi zenéknél rövidebb és egyszerűbb, ámde Bach-viszonylatban hosszabb művel (saját kantátáinál kétszer hosszabb lett). A latin szövegű Magnificat szűz Mária történetét meséli el, ahogy azt a Lukács evangéliuma elénk tárja. A négy karácsonyi énekbetét, német és latin nyelven, a következő sorrendben hangzik el. Bach néhány évvel később egy jóval ünnepélyesebb másik hangnembe, D-dúrba transzponálta át a művet, és kiszedte belőle a karácsonyi betéteket, hogy elő lehessen adni más ünnepi alkalmakkor is. ez a manapság jóval ismertebb, gyakrabban játszott változat (BWV 243).
A mai estén a D-dúr verzió az eredeti betétekkel együtt csendül fel.
