Farsang idején szeretünk álarcot ölteni és az álarc mögött sokszor úgy érezzük, megtehetünk olyat, amire álarc nélkül nem is gondolnánk. Sztravinszkijnél szinte mai napig nem tudjuk eldönteni, mikor volt álarcban és mikor mutatta igazi arcát. A sokfajta forrást, zenei gondolkodásmódot és kompozíciós technikát kipróbáló Sztravinszkij talán „legfarsangibb” kalandja mégis a Pulcinella. Bár a szerző ekkor igen egyértelműen fordult a klasszika korához, és igyekezett e kor zenei nyelvét és a zenei szövet megformálását beilleszteni saját gondolkodásmódjába, a Pulcinella viszonylag mégis egyedi alkotás Sztravinszkij életművében. A szerző Pergolesi, illetve akkor Pergolesinek tulajdonított zenei anyagokból állított össze egy balett-szvitet, amelyben jobbára változatlanul hagyta az eredeti mű hangjait, mégis rafinált hangszerelési, dinamikai ötletekkel varázsol elénk egy máig is meghökkentően eredeti darabot.

Stravinsky: Pulcinella

Előad és vezényel: Hollerung Gábor