Az emberben örökösen jelenlévő vágy a lehetetlen birtokba vételére a tudomány és a művészet hajtóereje évszázadok óta. A romantika a lehetetlent két irányból igyekszik megközelíteni: egyrészt a művészi folyamatot eddig sosem látott dimenzióig igyekszik tágítani, másrészt a játéktechnikai bravúrok, a virtuozitás felől is igyekszik a meglévő technikai korlátokat leépíteni. Rachmaninov már XX. században keletkezett műve a romantika egyik betetőzésének számít mindkét szempontból: az előadóra játszhatatlan technikai követelményeket ró, mindemellett az egyike azon daraboknak, amelyek az előadót és közönséget lelki és érzelmi dimenzióival legjobban magával ragadják, a pokoli szenvedés és a mennyei öröm minden fokozatát bejárva.

Rachmaninov: II. zongoraverseny

Roman Rabinovich – zongora
Előad és vezényel: Hollerung Gábor