Bartók Kékszakállú herceg vára az operairodalom egyik fordulópontjának nevezhető.
Az opera műfaja lényegében drámai mechanizmusokkal és a drámai idővel operáló, verbális eszközöket használó művek (azaz drámák) zenei megfogalmazása. Ahogy azt a prológusában a librettista Balázs Béla megfogalmazza: nem tudjuk, hogy a cselekmény helyszíne valóságos színpad-e, vagy maga a lelkünk.
„A hangversenyen kísérletet teszünk a mű értelmezésére. Ahogy az tőlem megszokott, az értelmezés a zenei tartalomból indul ki és nem a szövegből. Az bizonyos, hogy a férfi és nő (Kékszakállú és Judit) találkozásában a bennük lejátszódó gondolatok, kétségek és remények csak egyetlen pillanatra metszik egymást, és ki-ki élettapasztalata, kudarcai és az adott helyzetekre való ráismerés képessége szerint értelmezheti a darabot. Amennyiben a művészet célja lelkünk kozmikus bonyolultságának feltérképezése és bemutatása, úgy Bartók Kékszakállúja bizonyosan ennek a kísérletnek az egyik legmegrázóbb és legelgondolkodtatóbb példája.” Hollerung Gábor
