Wagner Trisztán és Izoldája egy egyértelműen tetten érhető fordulópont a zenetörténetben. A szenvedély, az elérhetetlenség Wagner zenéjében szinte felmagasztosítja és végtelenné teszi a feszültség érzetet. Az előjáték legendás háromszori vágyakozó motívuma ugyanis amikor végre nyugvópontra jutna, hihetetlen módon az elmúlt négy évszázad zenei gondolkodásának legnagyobb feszültségpontján találja magát. Wagner legerősebb hatása a zenetörténet alakulására, hogy követői már úgy érzik, hogy az európai hangnemiségnek bealkonyult, és új utakat kell keresni.

Wagner: Trisztán és Izolda – Előjáték és Izolda szerelmi halála

Miksch Adrienn – szoprán

Előad és vezényel: Hollerung Gábor