Lajkó Félix mindig is egy volt a lélekre különleges érzékenységgel ható zenészek közül, közvetítőként használva hangszereit önmaga és a külvilág között. Mindegy, mihez nyúl, kikkel lép színpadra: a végeredmény mindig kristálytiszta, valamilyen ismeretlenül mély forrásból táplálkozó, ösztönös, zsigeri lélek-zene egyveleg. A hegedűs zenei világa önálló műfajt teremt, amelyet különleges érzékenységgel és érzékkel vegyít gyakorlatilag bármilyen, hozzá hasonlóan igényes zenei együttállással. Mindezt kritikusai írták róla, neki pedig nem marad más hátra, mint hogy negyvenedik születésnapja apropóján megrendezett, Lajkó Félix-maraton című, határon innen és túl megtartott koncertjei megkoronázásaként, a Müpában két nap alatt három koncerten bemutassa, lezárja vagy újrakezdje mindazon zenei gondolatokat, melyek az eddigiek során éltették. Teszi ezt olyan kiválóságok közreműködésével, akik társai, partnerei voltak/lesznek pályafutásának.
Lajkó Félix – hegedű
Vezényel: Hollerung Gábor