A mai estén egy hamisítatlanul magyar mősort hallhatnak, amit Budafok testvérvárosának, az erdélyi Barótnak ajánlunk. Az est karmestere elmondása szerint a magyar zene egyfajta ívét szeretné megrajzolni, ezért négy különböző zenei korból származó, különböző karakterű zeneművet választott a koncert programjául.
Hangversenyünk első darabja Liszt Ferenc programzenéinek egy kiváló képviselője. Liszt előszeretettel komponált programzenét, amelynek lényege, hogy a zenemű egy nem zenei téma, azaz program köré épül. Ennek nagyszerű példája La notte című műve, amely a Trois Odes Funèbres (Három gyászóda) második darabja és valójában egy korábbi, zongorára írt kompozíciójának, az Il penserosónak az átdolgozása. Liszt kívánsága volt, hogy a La Nottét a temetésén játsszák majd el, tehát a La Notte (Az éjszaka) lényegében a halál zenei allegóriája. Az Il penseroso, azaz A gondolkodó Liszt egyik beceneve volt, melyet Marie d’Agoult-hoz írt korai leveleiben gyakran használt. A La Notte komponálásakor egy magyar csárdásokra emlékeztető résszel kötötte össze az Il penserosót, és a részlet kottájára ráírta …dulces moriens reminiscitur Argos, azaz haldokolva visszaemlékszik az édes Argoszra.
Mindez arra utal, hogy Liszt azt szerette volna, ha úgy emlékeznek rá, mint a zeneszerző, aki halálos ágyán is szülőhazájára, Magyarországra gondolt.
Liszt számára minden bizonnyal fontos volt a kódolt üzenet, viszont csak azon hallgatók érthették meg e programot, akik behatóan ismerték a mű keletkezési körülményeit.
Bartók Béla a II. hegedőversenyét tartotta egyetlen hegedűversenyének. Amit ma I. hegedűversenyként ismerünk, az egy korai, két tételes mű, melyet csak halála után adtak közre. Egyes kutatók szerint a mű a variációs művészet szinte felülmúlhatatlan csúcsteljesítménye. A versenymű, amely a klasszikus háromtételes, gyors-lassú-gyors felépítést követi, híven őrzi Bartók művészetének valamennyi jellegzetes vonását, köztük a szerkesztés szigorú következetességét és a dallamalkotás összetéveszthetetlenül egyedi technikáját.
Bartók dallamai megtartják a népzene egyszerű fordulatait, mégis végtelenül érzékenyek, választékosak és kifejezőek. A II. hegedűverseny valójában egyetlen, megbonthatatlan tartalmi egységbe
foglalt variációs mű, ahol a nyitó tétel páros ütemmutatója a fináléban páratlan ütemmé változik, a bevezető tétel hagyományos szonátaformája a befejezésnél táncos forgataggá, rondó szonátaformává alakul. Zenei anyagukat egységbe foglalja a dallam-, a harmóniavilág és a formai megoldások rokonsága. A hegedű, mint dallamvivő hangszer különösen a variációs második tételben jut méltó szerephez. A műben sok a verbunkos elem, ami egyébként Bartók ezen korszakának egyik jellegzetessége.
A mű hangszerelése a hegedűversenyek között egyedülállóan virtuóz és rendkívül igényes. A hangszíneffektusok és a sok különleges, kevert hangzás miatt kemény próbaköve a darab nemcsak a hegedűsöknek, hanem a zenekaroknak és a karmestereknek is.
A háború utáni korba kalauzol el Csíky Boldizsár Gulag címő műve. A darab egytételes nagyzenekari mű, amely 2008-ban keletkezett, ősbemutatóját is Selmeczi György vezényelte a Kolozsvári Magyar Opera zenekarának élén. Inspirációs forrása kétségtelenül azokban a beszámolókban keresendő, melyeket a szerző közvetlenül a túlélőktől hallott, azokról a hihetetlenül kegyetlen eseményekről, amelyek a 20. század terrorra alapozott rendszereinek megtorló színterein, az emberi méltóság meggyalázása közepette történtek meg.
A hangverseny végén Selmeczi György Spiritiszták című operájának fő tételeiből írott zenekari szvitje hangzik fel.
