A mai este bevezető száma Bizet Carmen-szvitje, mely az opera legnépszerűbb részleteit fűzi össze.
A vérpezsdítő spanyol muzsika után két kevésbé ismert versenymű csendül fel. Elsőként Edward Elgar brit zeneszerző zenekarra és vonósnégyesre írt darabja csendül fel. A barokk concerto grossók stílusát idéző versenyműben a szólókvartett nem szólal meg igazán szólistaként, szólamai egyenrangú partnerként vegyülnek el a zenekari szólamokban. E briliáns darab minden bizonnyal a zeneirodalom legnagyobb „merénylete” vonószenekarok ellen, hiszen célja, hogy minden szólam bemutathassa virtuozitását. A mű nagy része ugyan a hegedűszólamok elképesztő technikai tudására épít, ám előadása ennél is nagyobb kihívás a kevésbé mozgékony mély szólamok – cselló és bőgő – számára.
Ezt követően Bohuslav Martinu cseh komponista zenekarra és vonósnégyesre írt concertóját hallhatják. Martinu az 1930-es években – amikor e zeneműve született – számos stílust, műfajt fedezett fel magának, és ezek kombinációjával, ötvözésével kísérletezett. E korszakában ismerkedett meg az európai kompozíciós technikákkal (már régóta Amerikában élt), különösen nagy hatást tett rá Sztravinszkij művészete. E műfaji sokszínűség, derű, szellemesség és sziporkázás érződik a ma felcsendülő zeneműből is.
Ezt követően Liszt szimfonikus költeményét, a Mazeppát hallhatják. A szimfonikus költemény jellegzetes programzenei műfaj, mely általában irodalmi alkotáson alapul, mint pl. Dukas A bűvészinas, Debussy Egy faun délutánja című művei, ám a műfaj legnagyobb mesterei Liszt és Richard Strauss voltak.
Mazeppa idealizált történetét Liszt Victor Hugo Keleti énekek (Les Orientalis) című kötetében, 1829-ben megjelent költeményéből ismerte meg. A történet röviden a következő: Mazeppát elfogja az ellenség, és egy megvadított lóhoz kötözik. A paripa árkon-bokron, erdőn-mezőn át vágtat az eszméletlen Mazeppával, míg össze nem rogy. A Mazeppára rátaláló emberek a sok szenvedést kiálló hőst vezérükké választják.
A mű erőteljes, lendületes darab, melyben a vágta, a szenvedés után a diadal képét is megfesti. A zeneműben olyan naturalisztikus elemek is megtalálhatók, mint az ostorcsapás, a ló nyerítése, összerogyása stb. A mű metruma egyre gyorsul, hogy a gyorsuló vágtát érzékeltesse. Trombitaszó jelzi a megmentésre érkező embereket, majd az újjászületés és a vezérré választás témája következik.
