„Szeretnék új műfajt létrehozni!”
Egy interjú részletei Oláh Kálmánnal (Szöveg: Márkus Eszter)
Mit lehet tudni a készülő műről három hónappal a bemutató előtt?
-A felkérés értelmében a mű a klasszikus zene és a jazz szintézise lesz: nem Beethoven átirat és nem is témák megjazzesítése. Fontos, hogy szintézisnek hívjuk, mert ez nem cross-over {azaz a zenei műfajokat „keresztező”, többféle műfajt, stílust ötvöző zenei előadói felfogás – Szerk}, hanem egy harmadik stílus, amely tartalmazza a klasszikus zenei formákat, hagyományokat, és emellett a jazzes elemeket, ritmusokat, illetve az improvizatív részeket…
Az első nagy sikert hozó, komolyzenét és jazzt ötvöző kisérleted Bach Goldberg variációkra készült 2001-ben. Ez volt az első lépésed az új stílus felé?
-Igen, ez az improvizációkból és feldolgozásokból álló kísérlet sodort el ebbe az új irányba. A dél-koreai GOOD International felkérésre komponáltam illetve improvizáltam Bach Goldberg variációit alapul véve. Majd készítettünk egy albumot a stuttgarti kamarazenekarral, aminek óriási sikere lett. Ennek következményeként kértek fel az újabb ilyen jellegű albumra. Kiválasztottam tíz tételt Bach hat cselló szvitjéből, azokat picit átformáltam…
Mit jelent a hagyományos jazz számodra, és mit jelent a klasszikus zene?
-A hagyományos jazz zene mai napig fontos nekem, ezért jazz klubokban nemigen szeretek saját szerzeményt játszani. Ott többynire sztenderdekre improvizálok, visszanyúlok a jazz anyanyelvéhez, a bebophoz (A bebop vagy bop a jazz-zene egyik stílusa, ami gyors tempójáról és virtuóz hangszeres improvizációiról ismert). A komponált műveimben inkább a klasszikus zenei formákra és eszközökre támaszkodom. Ezek az eszközök, mint pl. a kontrapunkt, a későbbi és mai modern szeneszerzők műveiben is szinte mindenütt jelen van. Bartók is fontosnak tartotta a klasszikus zenei hagyományokat és ehhez adta hozzá a népzenei elemeket, úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy ő alkotta meg az első ’crossovert’, az első lépést afelé a zenei szintézis felé, amire én is törekszem a jazzel. Szeretnék új műfajt létrehozni!
Honnan merítesz inspirációt komponáláskor?
-Elsősorban a klasszikusoktól, de természetesen a jazzből is. Sok olyan új fiatal stílus jelenik meg a modern jazzben, amely folyamatos inspiráció forrása. De az utazásaim során egy épület, vagy egy táj is hatni tud rám. Amikor komponálok, fontos tehát a környezet számomra, ezért sokszor elutazom ilyenkor otthonról.
Munkádat számos elismeréssel, díjjal jutalmazták már. Ezek közül melyikre vagy legbüszkébb, melyiket emelnéd ki?
-2006 kiemelkedő év volt, mert ekkor kaptam Liszt díjat. Erre vagyok a legbüszkébb. Ez Magyarországon azért fontos, mert azt nem osztogatják „csak úgy”, azt csak olyanok kaphatják meg a szakmai zsűritől, akik arra méltóak. Számomra ez a díj fontos visszajelzés arról, hogy ezek az emberek elismerik a munkámat.
Oláh Kálmán számos nemzetközi, előadóművészi díja mellett 2006-ban megnyerte a legrangosabb amerikai Thelonious Monk Jazz Composers Competition zeneszerzői fődíját, amelyet 2006 szeptemberében vett át a washingtoni Kennedy Centerben rendezett, nagyszabású gálán. A zsűri – amelyben olyan világnagyságok döntenek a díjról, mint pl. Herbie Hancock, Wayne Shorter vagy Pat Metheny – a több száz mű közül találta Oláh Kálmán Always című kompozícióját a legjobbnak. Ezután 2007 júniusában jelent meg Always címmel Oláh Kálmán amerikai albuma, melyen két világhírű zenésszel játszik: Jack De Johnette dobol, Ron McClure bőgőzik.
