A hangverseny a Beethoven emlékév kiemelkedő eseménye, melyen Beethoven C-dúr hármasversenye mellett a IX. szimfónia csendül fel. A hegedűre, gordonkára és zongorára írt hármasverseny a “sinfonia concertante” egyre kisebb jelentőséggel bíró műfajának kései példája, Beethoven egyetlen kompozíciója e műfajban. A mű érdekessége, hogy Beethoven, nála egyébként szokatlan módon, figyelembe veszi a szólisták képességeit: a viszonylag könnyen játszható zongoraszólamot tanítványának, Rudolf főhercegnek írta, míg a vonósoktól lényegesen többet kívánhatott. A hegedűt és a gordonkát ugyanis a főherceg udvarához tartozó professzionális muzsikusok szólaltatták meg.
Beethoven életművének nem egy opus magnuma van, hiszen kétségtelenül ilyen a Fidelio, a Missa solemnis, a Nagy fúga vagy a Hammerklavier-szonáta is – de ha csupán egyetlen emblematikus alkotást említhetünk, olyat, amely a legszélesebb közönséget képes megszólítani, az vitathatatlanul a IX. szimfónia. Ez a mű több szempontból is kulcsszerepet játszik az életműben: ez a kései stílus izgalmas fejlődésfolyamatának betetőzése, ez a szimfóniaműfaj Mahlerig mutató forradalmi megújítása – és ez a beethoveni humanista üzenet legvilágosabb, leginkább kézzel fogható megfogalmazása.