A keresztény hit egyik alapkérdése a kárhozat és megdicsőülés, ami a romantikus korszak művészetének és magának a romantikus alkotói létnek kérdésévé válik. Goethe Faust-ja vagy Mozart Don Giovannija óta az elkárhozás a korszak társadalmi normáinak erkölcsi büntetéseként fogalmazódik meg.
Csajkovszkij Francesca da Riminijében az Isteni színjáték egy részlete elevenedik meg, ahol a házasságtörést elkövető Francesca meséli el történetét, szerelembe esését Paolóval, majd férje bosszúját. A történet végeztével a szerző a pokolba kalauzolja a hallgatót, ahol a szerelmesek örök büntetése, az örök szélviharban való sodródás egy sodró lendületű, nagyzenekari fináléban elevenedik meg.
Bartók II. zongoraversenye két szálon is kapcsolódik a hangverseny témájához: egyrészt a műben megjelenik stravinsky imént említett fináléjának témája, másrészt a mű sajátos helyet foglal el Bartók életében: a motorikus, drámai, helyenként ördögi erejű zárótétel a két másik művel szemben éppenhogy nem tartalmazza a feloldás-megdicsőülés esélyét, ez Bartók kései műveire marad.
A hangverseny szólistája a Rubinstein Verseny győztese, a zenekarral itthon már többször fellépett Roman Rabinovich.
Stravinsky tűzmadár című balettjében a mesejáték két főszereplője, a pokoli Kascsej és a tisztaságot szimbolizáló tűzmadár küzdelme a zenetörténet egyik leginkább magával ragadó megdicsőülést megfogalmazó fináléjában teljesedik ki.
Stravinsky művéhez Juhász Zsolt készített új koreográfiát, amelyben a történet meseszerűségét a Duna Művészegyüttes a folklór és a modern tánc elemeinek ötvözésével jeleníti meg.
