Beethoven IX. szimfóniáját a romantika határkövének tekintjük. Beethoven az első zeneszerző, aki beavatja hallgatóját az alkotás küzdelmes folyamatába. A szimfónia első három tétele a szerző életművének legterjedelmesebb és legösszetettebb tétele a maga nemében, mégis a IV. tételben a szimfónia műfajában teljesen szokatlan, hatalmas recitativoban fogalmazza meg, hogy még többre, még jobbra vágyik e három tételnél. Egy olyan témára, ami egyaránt az öröm és a szeretet szimbóluma. A IV. tételben megszólaló énekhang, a szavakba öntött zenei gondolatok, a IX. szimfóniát egyértelműen a romantika – mint utóbb kiderült – elérhetetlen és túlszárnyalhatatlan etalonjává tette.

Beethoven: IX. szimfónia – IV. tétel

Rálik Szilvia – szoprán
Megyesi Schwartz Lúcia – alt
László Boldizsár – tenor
Cser Krisztián – basszus
Budapesti Akadémiai Kórustársaság

Előad és vezényel: Hollerung Gábor