Sokszor elhangzott, hogy Beethoven a romantika atyja. A szerző gondolkodásmódja, irodalomhoz való viszonya és a műveiben megjelenı programszerű gondolkodás alapozza meg a romantikus zenét egy évszázadra. Mindez természetesen csak úgy igaz, hogy Beethoven egyúttal a klasszikus, tiszta zenei gondolkodás betetőzője. A VII. szimfónia a klasszikus szimfóniák között az egyik utolsó nagy alkotás, amely tisztán a zene alkotóelemeiből építkezik, mint gyors-lassú, hangos-halk, súlyos-súlytalan.  Mindeközben az elsődleges élmény, hogy Beethoven számára e hagyományos keretek egyre inkább szűkebbek, és a szerző, bár tisztán zenei eszközökkel és magával ragadó természetességgel, de egyszer s mindenkorra szétfeszíti a hagyományos kereteket.

Beethoven: VII. szimfónia

Előad és vezényel: Hollerung Gábor