Jó szívvel emlékszem vissza a régi szentesti áhítatokra a református templomban, ahol kántor voltam. December 24-én este mindig összejött a gyülekezet egy kis elcsendesedésre, nem volt nagy felhajtás. Öreg nénikkel, bácsikkal énekeltünk és a lelkészünket hallgattuk. Jólesett az ember lelkének.
A kedvenc karácsonyi ételem a bejgli, bár még sosem csináltam.

Kedvenc ünnepi koncertélményem még nincsen, de remélem, hogy a december 15-i h-moll mise lesz az 😊

Nem szoktam karácsonyfát állítani, de ha lenne fám, akkor tiritarka lenne, tele olyan karácsonyfadíszekkel, amiket megváltozott munkaképességű emberek és gyerekek készítettek. Illetve idén találtam egy olyan díszt, ami sajttálat ábrázol, azt tenném a tetejére 😊

Különleges ünnepi szokásom még nincs, de szeretnék kialakítani valamit, például idén részt venni a Budapest Bike Maffia kezdeményezésén. December 22-re szerveznek egy óriási szendvicskészítő napot, aminek a végén a rászorulók számára eljuttatják az elkészült finomságokat. Tulajdonképpen a zenekaros kiskarácsony is ilyen. Ezt már harmadik éve szervezzük, Secret Santa-szerű névkihúzós-meglepetéses ajándékozással és kis eszemiszommal, dínomdánommal a karácsonyi szünet előtt. Az egyik legnagyobb meglepetés is – amire nem is számítottam, hogy megkapom – a zenekarban szervezett kiskarácsonyhoz kapcsolódik: tavaly karácsonyra ugyanis egy corgi kutya fenekű párnát kaptam (a corgi a kedvenc kutyám).

Ami igazán kikapcsol ilyenkor: ha nyugalom van és békesség, ha pizsamában lehet otthon mászkálni egész nap egy bögre kávéval a kezemben, vagy pizsama nélkül beugrálni egy forró kád vízbe (egy bögre kávéval a kezemben) és órákig szüttyögni a vízben. A karácsonyi süteménysütő vetélkedőkről már nem is beszélek, amiket rosszullétig tudok nézni.

Hagyományőrző vagyok, a kedvenc karácsonyi filmem a Reszkessetek betörők és természetesen a Jóbarátok sorozat karácsonyi epizódjai.

Az Igazából karácsony koncertshow-n minden évben a légtornász fiatalembert várom a legjobban 😊