Összességében szeretek minden alkalmat megragadni, amikor ünnepelni lehet, vagy együtt lenni a családommal, barátokkal. Ha ezt az alkalmat épp karácsonynak hívják, ám legyen! Gyerekkoromban a Szentestéket anyai nagymamámnál töltöttük. Imádtam útra kelni a decemberi délután kora sötétségében: a Trabink hátuljából bámultam a várost, a fényeket, forgolódtam egy-egy szépen feldíszített ablak után.

Ez azóta sincs másképp, noha most már az öcséméknél gyűlik össze a család. Bár hajlamos vagyok azon nosztalgiázni, hogy „bezzeg gyerekkorom fehér karácsonyai”…, az internet bugyraiban megtaláltam, hogy 1900 óta mindössze kilencszer volt fehér karácsony Magyarországon, ebből 5 alkalommal még nem is éltem, csupán egyetlen dátum esik arra az időszakra, amikor még kislány voltam. 🙂

Emlékeimben kutatva mondhatom, hogy volt örömteli, fájdalmas, vicces, veszekedős és még megannyi karácsonyi ünnepem, melyek sorából kiemelkedik 2000 karácsonya, amikor már anyukaként álltam a fények alatt.

Az ünnepi időszakban kikapcsol minden, ami más, mint amit egész évben teszek: az is, ha épp bevásárolok az ünnepi menühöz, vagy ha csak ajándékötleteken gondolkozom, de örömteli pusztán arra a valakire gondolni, akit majd megajándékozok.

Hálás vagyok, hogy a gyerekeim még mindig szeretik otthon tölteni ezt az időszakot, noha többé-kevésbé már kirepültek. Ügyesen díszítik a fát, ami néha egyszínű, néha pedig színesen csillog. A zenekari és a hospice alapítványnál végzett munkám jellege is olyan, hogy sokszor akkor dolgozom, akkor vagyok ébren, vagy éppen távol a fiaimtól, amikor mások pihennek és együtt vannak: este, hétvégén, akár ünnepi alkalmakkor. A karácsonyi időszak ebben is más, mert ilyenkor nem zenélek, nem szervezek. 🙂

Idén egészen december 27-ig tudom tartani a „nem-zenélést”, hisz ezen a napon már próbálunk a másnapi Igazából karácsony koncertshow-ra. Tavaly több mint 8000 ember volt kíváncsi ránk, remélem, idén is legalább ennyien látogatnak el a programra.

A legidősebb fiam kiskorában azt mondta, „én is koncertes leszek, mint Apáék”, ám végül mást választott hivatásául. Én azonban sosem bántam meg, hogy muzsikus avagy „koncertes” lettem.