BDZ a Prokofjev maratonon

„Mindez persze csak egy olyan zenekar élén valósulhat meg, mint amilyen a Hollerung Gábor által vezetett Budafoki Dohnányi Zenekar. A jelen pillanatban is éppen átalakuló magyar klasszikus zenei életben a jövőt minden zenekar egy kicsit más irányban keresi. A BDZ-nél ez nem kincstári óvatossággal történik, hanem úgy, hogy az általuk szervezett programok ismertetőit általában kétszer és alaposan kell elolvasni, mert valóban egyedi ötleteik vannak. Talán nincs az országban náluk rugalmasabb zenekar, elég a Virtuózok című tévéshow által támasztott elvárásokra gondolni, amiket pókerarccal, vérprofin teljesítenek immár évek óta. A szemem nem rebbent, amikor újévi koncertjükön hangszerként felbukkant egy fehér műanyag vödör, és abszolút lemezérett hangon szólalt meg. Az elképesztően széles repertoár miatt minden hangszerelési megoldással többször is találkoztak már, minden irányban feszegetik a saját határaikat.

Ezért lehet az, hogy a hegedűverseny is úgy szólalt meg, mintha háromhetes edzőtáborból frissen érkeztek volna vissza Kelemennel, pedig valószínűleg csak egy-két próbájuk volt közösen.

Jellemzően fiatalok ülnek a zenekar szólamaiban, én nagyon remélem, hogy sokáig együtt marad a gárda ebben a formában, és jó pár koncertjükre eljuthatok még. Egészen egyedi, csak önmagukra hasonlító megszólalásuk van, ennél jobb védjegy egy zenekarnak nem kell. Kreatív energiákban sincs hiány, érdemes a zenekar híreit figyelemmel kísérni.”