Hangversenyünket Rossini D-dúr vonós szonátájával nyitjuk, mely egy 1804-ben, vagyis tizenkét éves korában, állítólag három nap alatt komponált hat szonátából álló ciklus egyik darabja. A szonáták mindegyike a két hegedű és egy cselló mellett a kamarazenében meglehetősen ritkán használt hangszerre, nagybőgőre íródtak.
A ma felcsendülő D-dúr szonátára is jellemző a könnyedség és áradó dallamosság és az olaszos frissesség, ám felismerhetők a majdani operaszerzőre olyannyira jellemző, elegáns és megkapó melódiák is, bár a szonáták összességét mégis a Mozart és Haydn stílusára emlékeztető megoldások uralják. Rossini még életében többször áthangszerelte a műveket, melyek ebben a formában kellően teltnek, kellően meggyőzőnek hatnak ahhoz, hogy tanúbizonyságot tegyenek a felnőttkorára a különcség és lustaság bajnokává lett komponista gyermekkori zsenijéről.
Guido Mancusi a Wiener Kammerphilharmonie megbízásából írta a mai estén felcsendülő művét, mely a barokk szvitek hagyományait követve nyitányból és 3 tánctételből (rumba, keringő, quick step) áll. A darab címét Bach saját nevére komponált fúgája, a B-A-C-H inspirálta, jelen mű esetében a cím a BASF a legnagyobb német kémiai üzem nevére reflektál.
A hangverseny második részében Schubert d-moll, A halál és a lányka melléknevet viselő vonósnégyese csendül fel. A mű onnan kapta nevét, hogy a variációs második tétel a Halál és a lányka dallamait dolgozza fel. A darabot a mai estén Mahler vonószenekari átiratában hallhatjuk.
Rossini: D-dúr szonáta
Mancusi: Suite über BeAeSeF
Schubert-Mahler: A halál és a lányka
Hangversenymester: Berán Gábor