ÉNEKEL AZ ORSZÁG – 2013

Az Énekel az ország egy negyedszázados hagyománnyal rendelkező sorozat, mely mára a magyarországi kórusok egyik legsikeresebb országos rendezvényévé nőtte ki magát.

A vállalkozás a magyar zenei életben egy párját ritkítóan sikeres kezdeményezés, amelyben a legkülönbözőbb korú és képzettségű zenebarátok gyűlnek össze az ország minden, hogy az oratóriumirodalom legnagyobb alkotásait közösen előadhassák. A koncert során maradandó zenei élménnyel gazdagodnak mind a résztvevők, mind pedig a közönség.

MENDELSSOHN: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

A sorozat utolsó előadása a zene és színház kapcsolatát mutatja meg. Zenekarunk a 2009-es Mendelssohn-évre hozta létre a Szentivánéji álom eme színházi adaptációját Dávid Zsuzsa rendezésében, melyet a Zempléni Fesztiválon mutattunk be. Mendelssohn Shakespeare drámájához írt kísérőzenéje szervesen kapcsolódik a cselekményhez, melyet 4 fiatal színész (Molnár Gyöngyi, Trokán Anna, Csórics Balázs és Bakos Kiss Gábor) ad elő fergeteges humorral. A tündérek szólamát a Budapesti Akadémiai Kórustársaság nőikara személyesíti meg.

 

 

MEGÉRTHETŐ ZENE – KAVICSBÓL VÁRAT

Schubert kevés sikert ért el operakomponistaként, annál inkább elhíresült többszáz dalának komponistájaként. A Schubert-dalok a rendkívül koncentrált kompozíciós technikáról és a szöveghez egyszerre kapcsolódó és azon túllépő autonóm zenei kifejezésmódjáról híresültek el. A hatalmas daltermésből közel félszáz dalt két dalciklusba rendezett a szerző. Wilhwlm müller dalaira írt Szép molnárlány dalciklust, ha közelebbről szemügyre vesszük, egy miniatűr opera tárul elénk, ahol szinte jelenetek és áriák figyelhetők meg, csakúgy, mint a drámai idő felgyorsulása és megállása.

SOLTI/MEZA/DVORÁK/TIPTON

Képeket kapcsol zenei triptichonná SOLTI Árpád szimfonikus költeménye, az Aktok. Az inspiráció forrásaként a zeneszerző három azonos tematikájú, de igen eltérő stílusú festményt jelölt meg. A kompozíció erényeit azonban nem a kép és a zene közötti reláció kimunkálásában érdemes keresni. Döntőbbnek tűnik az összekapcsolás mozzanata. Az egyes tételek törés nélkül követik egymást, a zenei karakterek gördülékenyen kapcsolódnak össze. A kompozíció nagy műgonddal teremti újjá a 19-20. század fordulójának szimfonikus írásmódját. S miközben a kompozíció főbb vonalairól a hallgató emlékezetében inkább az egységes tónus marad meg, az egyes tételek és tételrészek nagyon is markáns, egyéni profillal rendelkeznek. Molnár Szabolcs, zenekritikus

A közép-amerikai Costa Ricából származik Vinicio Meza klarinét és szaxofon-művész, aki ezúttal mint zeneszerző mutatkozik be a magyar koncertpódiumon négy harsonára és zenekarra írott harsonaversenyével. Művei legnagyobb részében a dél-amerikai népzene és főleg a világszerte kedvelt latin-amerikai táncok stílusát alkalmazza. Egyik kedvenc hangszer-összeállítása a négy harsona együttese, amelyre a híres Costa-Ricai Harsonakvartett ihlette. Számukra komponálta a hétfőn felcsendülő zenekari versenyművet is.

Dvorák 1892-95 között a New York-i Nemzeti Konzervatórium igazgatója volt. Amerikában szerzett élményei, a szokatlan és tanulságos új benyomások hatása alatt komponálta e-moll szimfóniáját. A néger és indián népzenék felfedezése éppúgy nyomot hagyott alkotásán, mint a nagyvárosi élet; a szimfónia alapvető érzése azonban a honvágy.

Dvorák a művet 1893 első hónapjaiban írta, a bemutató ugyanez év végén zajlott le New Yorkban. Sikere rendkívüli volt, a zeneszerzőt a konzervatórium háromszáz dolláros nagydíjával is megjutalmazták.

Az első tétel pregnáns ritmikája, színes és lendületes dallamossága a nagyvárosi benyomásokat tükrözi. A második és harmadik tételben az új élményanyag a régivel, az Újvilág népzenéje az otthon hagyott mélosszal társul. A lassú tétel ösztönzője Longfellow Ének Hiawatháról című indián tárgyú költeményének erdei temetést leíró részlete volt: Dvorák mindezt az emlékezés távolába helyezve dolgozta fel, így vált e tételből az egzotikus kolorit ellenére is megrendítő vallomás a népről, amelyhez tartozik. A harmadik tétel tánc-jellegét folklorisztikus dallamfordulatokkal és erőteljes ritmikával domborította ki a zeneszerző. A zárótétel megírása előtt Dvorák emlékezetesen szép napokat töltött egyik Iowa állambeli cseh településen. Itt az az öröm érte, hogy Európában maradt gyermekei meglátogatták. A honvágy helyett így az örömteljes viszontlátás kapott hangot a szimfónia befejezésében.

ZENEÉRTŐ LESZEK – DOBPÁRBAJ

DOBPÁRBAJ – AZ ÜTŐHANGSZEREK BIRODALMA

Bemutatkozik a timpani, a nagydob, a kisdob, a cintányér, a harangjáték és a xilofon

Megérthető JUNIOR – A ZENEKAR ÜNNEPE

A 20. jubileumát ülő zenekarunk egy természetes módon kis bepillantást akar nyújtani a zenekari muzsikálás történetébe és kiteljesedésébe a mai zenekari formájának eléréséig. Valójában a zenekar csak a XVIII. század végére alakult ki, az addig született, ma zenekari műként ismert kompozíciók, mint Vivaldi művei, valójában kamarazenekari produkció volt. A hangversenyélet megteremtődése hívja életre a nagyobb létszámú együtteseket, akik az egyre növekvő létszámú közönséget hivatottak megfelelő hangzásélménnyel elkápráztatni. Handel Tűzijátékéban szokatlanul nagyszámú fúvós vesz részt, az eredeti megszólalás körülményei okán. Fokozatosan kialakul az ún. klasszikus zenekar, amely Haydn és Mozart műhelyében éri el végleges formáját. És mint annyi mindenben, Beethoven robbantja szét a kereteket, megteremtvén a mai napig is használatos romantikus zenekart.

MOZART/DOHNÁNYI/STRAUSS/WERNER

Mozart a Varázsfuvola nyitányát (a papok indulójával és a „háromszoros akkorddal”, azaz: a két felvonás bevezető zenéivel együtt) a kor szokásainak megfelelően az opera megírása után alkotta meg, hiszen az operaszerzők a nyitányt tartották a zenemű legkevésbé fontos részének, mely azzal a szándékkal íródott, hogy ezen aláfestő zene akkordjaira a közönség elfoglalja a helyét. Bár Mozart is ezt a szokást követte, A varázsfuvola nyitánya mégis az opera egyik legfontosabb része lett: a visszatekintés perspektívájából megalkotott „előhang” előrevetíti a mű dimenzióit, megmutatja szellemiségét.

A nyitányt követően névadónk, Dohnányi Ernő egy rá jellemzően szellemes, sziporkázó zeneművét adjuk elő. Az 1909-ből való kompozíció Brahms hatását mutatja. Az első tétel témájának megjelenési formája éppúgy erre vall, mint a hat variáció kidolgozása. Szellemes és egyéni leleményről tanúskodik a Scherzo kecses mozgékonysága. A románc főtémáját – Brahmsot idézve – szólógordonka mutatja be. A zenemű zárásaként egy vidám, fergeteges, életteljes rondót hallhatnak.

A hangverseny második részében Strauss Oboaversenye csendül fel. A szerző késői műveit tekintve két tendencia figyelhető meg: Az egyik: a későromantikus, poszt-wagneri hangvétel letisztult, koncentrált formákba szerveződő, apoteózis-szerű összefoglalása, melyet olyan a halálgondolat jegyében fogant fantasztikus zenékben jelentkezik, mint az 1945-ben keletkezett Metamorfózisok vagy a Négy utolsó ének. A másik: a Strausst már évtizedek óta foglalkoztató neoklasszikus játék, vagyis különböző XVIII. századi stílusok és műfajok bensőséges, személyes megidézése – mint például a Duett-Concertinóban (1947.) Ez utóbbi vonal képviselője az oboaverseny, amely tételeinek világos, klasszikus formálása és finom árnyalatokban gazdag, de takarékos hangszerelése csodás példája az idős mester dallamosságának, diszkréten szenzuális harmóniavilágának és szelíd humorának. Az oboaverseny szólamvezetőnk, Kőházi Edit előadásában hangzik fel.

A 20 éves Budafoki Dohnányi Zenekar jubileumi hangversenye

A Budafoki Dohnányi Zenekar ebben az évben ünnepli alapításának 20. évfordulóját. Az ünnepi hangversenyen igyekeztünk olyan művek közül válogatni, amelyek valamilyen módon kötődnek a zenekarhoz, illetve olyanokat, amelyekben az együttes más oldaláról is bemutatkozhat.

A hangverseny első felében olyan produkciókat hallgathatnak meg, amelyben a zenekar bemutatja mindazt az értéket, műhelymunkát és innovációt, amely az elmúlt 20 évben felhalmozódott az együttesben.

Gyöngyösi Levente, akivel szoros együttműködést alakítottunk ki, III. szimfóniája ott folytatódik, ahol az első befejeződött. A szimfónia azért kapta a Születés címet, mert megírását a nemrégiben született kislánya ihlette. A kompozíció – mint elmondta -, négytételes, mégsem egészen klasszikus felépítésű, mert a belső arányai különösek. Az első tétel, amely a fogantatásról szól és a nagy találkozás extatikus örömét sugározza, adja a mű egyik felét, a másik rész “a belül”, “a születés” és “a kívül” alcímet kaphatja. „Az újszülöttlét ábrázolásához, a ‘kívül’ tételhez, hogy új hangszínt találjak, a Mahlernél is érvényes eszközt alkalmaztam: énekelt vers szólal meg, József Attila Tedd a kezed című költeményére.”

Kodály Galántai táncok című kompozíciójának egy különleges előadását hallhatják ezen az estén. Vérbő verbunkos muzsikát hallhatnak, amit virtuóz zeneszerzői technika és széleskörű zenei műveltség birtokában emelt Kodály a magasrendű szimfonikus alkotások színvonalára. A nagyszabású táncköltemény ezer arcot villant fel, ezer színt, hangulatot, ízt kínál a hallgatónak, bemutatva a magyar népi mulatságok gazdagságát, vidámsággal váltakozó mélabúját. Ezen az estén a szerző szándékaihoz hűen a népdalok először népi zenekari hangszereléssel is megszólalnak, melyet a zenekar tagjaiból alakult népzenei együttes mutat be.

 

A XIV. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny nyitókoncertje

A Budapesti Nemzetközi Kórusverseny egyik legrangosabb eseménye a nyitóhangverseny, melyen a hagyományosan mindig kortárs magyar művek csendülnek fel. Ez alkalommal a kortárs magyar zeneirodalom két generációjának műveiből válogattunk. Bár Orbán György Rorate coeli című műve az adventi zsoltár címét viseli, a szerző emellé a legszebb zsoltárokat válogatta össze, hogy egy monumentális, ám mégis ünnepélyes zeneműben forrassza őket egybe. A zsoltárszövegek a komponista nagyon eredeti zenei nyelvén kelnek életre, melyben jelen van a blues-os hangvétel komorsága és bensőségessége, a szerzőtől megszokott pimasz virtuozitás, és az oly jellegzetes pasztell, áttetsző szín.

Gyöngyösi Levente a XXI. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője. Sajátos zenei nyelve virtuóz, mégis érthető, ugyanakkor sziporkázó és rendkívül kifejező. I. szimfóniáját Hollerung Gábor felkérésére írta. Az önéletrajzi ihletésű zenemű egy szerelem elmúlása felett érzett fájdalmat és az új szerelem megszületésének pillanatát mutatja be, amely egy csodálatos kórustételben teljesedik ki.

SZTRAVINSZKIJ/ROSSINI

Ezen az estén egy igazán izgalmas és látványos produkció részesei lehetnek, melyben többek között közreműködik az ország egyik legkiválóbb énekkara és tánckara. A Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar számos nemzetközi verseny nagydíjasa, a Forte Társulat pedig egy Horváth Csaba által alapított formáció, mely egy új formanyelv, a „fizikai színház” létrehozásával kísérletezik. A két együttes a Budapesti Akadémiai Kórustársasággal és a Dohnányi Zenekarral közösen adja elő Sztravinszkij: Les noces (A menyegző), valamint Rossini Kismise című műveit. Az előadás érdekessége, hogy a Menyegző, mely eredetileg is egy táncjáték, az ehhez koreografált tánccal szólal meg, míg a Rossini-mű a Talamba Ütőegyüttes átiratában és közreműködésével fog megszólalni.