A mai hangverseny kezdőszáma, bár egy táncjáték nyitánya, önálló műsorszámként is gyakran hangzik fel. A Prometheuszról szóló darab cselekményefelkeltette Beethoven érdeklődését, és így izenhat tételben fogalmazta meg Prometheusz történetét. Horváth Márton Levente (1983) Forrástól kristályig című alkotása afféle Weöres-szimfónia, amely a költőnek A teljesség felé című kötetéből veszi a zene által kifejezni kívánt kulcsfogalmakat (Forrás, Kard, Fészek, Szárny, Kristály). Maga a hangzó matéria a ma sokak által művelt visszatekintő eklektika hangján szólal meg: a hangvételek, a harmóniák a 20. század első felét idézik.
Mozart a mai estén felcsendülő hangversenyáriáit meghatározott énekesek számára írta (Aloysia Weber, Catarina Cavalieri), így az áriákban hallható futamokból – melyek helyenként az Éj királynőjét idézik – következtethetünk a Mozart-korabeli énekesek hangi adottságaira és képességeire is.
Az ezt követő V. szimfóniát Csajkovszkij depreszsziós kedélyállapotban, testileg-lelkileg kimerülten írta. A mű – amely a maga nemében éppúgy „sors szimfónia”, mint a negyedik és mint Beethoven moll szimfóniája – egyetlen alapgondolatra épül: a sorssal vívott küzdelem győzelmét hirdeti.

Évadnyitó hangversenyünk szerkezete nem követi a hagyományt, azaz a nyitány, versenymű, szimfónia sorrendet, hanem a zeneművek éppen fordított sorrendben követik egymást.
A hangversenyen elsőként felcsendülő Hetedik szimfóniáját Dvorák rendkívül rövid idő, mindössze három hónap alatt írta 1885-ben. A londoni ősbemutatót ugyanebben az évben ő maga vezényelte.
A mű első tétele komor küzdelem és válság színtere. Zenekari hangzásából a komponista száműzött minden öncélú fényt és színt, valósággal aszkétikusan kopár muzsikát írt ezúttal. A második tétel megnyugvásról, harmóniáról tesz tanúságot, itt már a romantikusan daloló kürtöt is megszólaltatja a zeneszerző. A scherzo nem vidám, inkább feszült muzsika, csak középrészében csendülnek fel a természet derűs hangjai. A zárótételben a komponista végre szabadjára engedi sodró temperamentumát, izzó hangszín-fantáziáját.
Ezt követően Derek Bourgeois, brit zeneszerző harsonaversenyét hallhatják, szólamvezetőnk, Sütő András előadásában. A szerző, számítva arra, hogy Harsonaversenyét a klasszikus zene és a jazz világában egyaránt érdeklődés kíséri majd, mindkét igényt kielégítő 3 tételes concertot komponált. Az alkotás szimfonikus zenekari kíséretét fúvós zenekarra és kizárólag rézfúvósokra is átdolgozta, így még szélesebb körben terjedhetett el.
A Johannesburg fesztivál nyitány William Walton angol szerző műve, amelyet Johannesburg fennállásának 70. évfordulójának alkalmából komponált 1956-ban. A felkérés úgy szólt, hogy az ünnepi mű dolgozzon fel eredeti Afrikai dallamokat is. Walton az African Music Society gyűjteményéhez nyúlt inspirációért. Ennek hatása hallható a 11 különböző hangszeren megszólaló ütőkarban. A szerző Jean Bosco Mwenda’s „Masangá”-ját is beleépítette a műbe, amelyet egyébként ő maga úgy jellemzett, hogy „megállíthatatan vágta…kissé bolondos, őrült és vugáris…”.