Koncertek Archívált - Page 53 of 75 - Budafoki Dohnányi Zenekar

ONLINE KÖZVETÍTÉS! Zenedoboz – A virtuózoktól a mesterig

24. rész
A virtuózoktól a mesterig

A művészet egyik legizgalmasabb kérdése az előadóművészet. A Zenedoboz A VIRTUÓZOKTÓL A MESTERIG című epizódjában Hollerung Gábor arra hívja fel a figyelmet, hogy a zeneszerző és az előadó személye nem vált el mindig egymástól. A romantika időszakára tehető, hogy külön mesterséggé vált az előadóművészet, megsemmisüléssel, zokogással, megdicsőüléssel. Ma pedig már a fiatal előadótehetségek felkutatására is külön műsor készül. Megtudhatjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki jó előadóművész lehessen. És bepillanthatunk a karmester, mint az alkotó, az előadó és a közönség közötti legfontosabb médium szerepébe, sokféleségébe.

AZ EPIZÓDBAN ELHANGZIK:

Paganini: Hegedűverseny
Haydn: Zongoraverseny
Rachmaninov: III. zongoraverseny

KÖZREMŰKÖDIK:

Boros Mihály – zongora
Eich Kleiber – karmester (Beethoven: IX. szimfónia)
Sergiu Celibidache – karmester (R. Strauss: Till Eugenspiegel)
Leonard Berstein – karmester
Carlos Kleiber – karmester (J. Strauss: Kék Duna keringő)

Hollerung Gábor ismeretterjesztő zenetanodája epizódonként egy-egy zenei témát taglal, felölelve a zenetörténet teljes spektrumát. A tizenkét perces részekből álló előadás-sorozat negyven epizódon keresztül, akár tízéves kortól élvezhető, színes, változatos módon avatja be nézőit a zene teljességébe.

A sorozatról bővebben itt olvashat: https://bdz.hu/zenedoboz/

ONLINE KÖZVETÍTÉS! Zenedoboz – Billentyűsök

23. rész
Billenytűsök

A billentyűs hangszerek – és egyben minden hangszer – királynője az orgona. Ezt az állítást azzal támasztja alá Hollerung Gábor a Zenedoboz BILLENYTŰSÖK című epizódjában, hogy az orgona, amely a romantikus zenei korszakra nyerte el mai formáját, szinte mindenre képes. Az epizódban megismerkedhetünk még a csembaló hangjával is, és természetesen a mai zenei élet talán legfontosabb billentyűs hangszerének, a zongorának titkaiba és történetébe is bepillanthatunk.

AZ EPIZÓDBAN ELHANGZIK:

Bach: d-moll toccata és fúga
Purcell: G-dúr ground
Mozart – Volodos: Alla turca
Havasi Balázs: 9. Etüd
Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny

KÖZREMŰKÖDIK:

Horváth Márton Levente – orgona
Dinyés Dániel – csembaló
Arcadi Volodos – zongora
Havasi Balázs – zongora
Fülei Balázs – zongora

Budafoki Dohnányi Zenekar, vezényel: Hollerung Gábor

Hollerung Gábor ismeretterjesztő zenetanodája epizódonként egy-egy zenei témát taglal, felölelve a zenetörténet teljes spektrumát. A tizenkét perces részekből álló előadás-sorozat negyven epizódon keresztül, akár tízéves kortól élvezhető, színes, változatos módon avatja be nézőit a zene teljességébe.

A sorozatról bővebben itt olvashat: https://bdz.hu/zenedoboz/

ONLINE KÖZVETÍTÉS! Zenedoboz – Ütőhangszerek

22. rész
Ütőhangszerek

Az ütőhangszerek, mint amolyan zajkeltők, az emberiség legősibb hangszerei. Alapszerepük azóta sem változott: megteremtik a zenélés alapját, a feszültségkeltés, a fokozás eszközei lehetnek.

A Zenedoboz ÜTŰHANGSZEREK című epizódjában Hollerung Gábor bemutatja ezt a hangszercsaládot, kiemelve némelyik tagját. Különbséget tesz közöttük hangmagasság, a zajkeltés módszere, az általuk kiváltott hangulatok alapján. Azt is megtudhatjuk, hogyan viszonyulnak az ütőhangszerek a tánczenéhez, illetve, hogy vajon elképzelhető-e versenymű valamilyen dobra komponálva.

AZ EPIZÓDBAN ELHANGZIK:

Ravel: Bolero

Bernstein: West Side Story

Britten: Variációk egy Purcell-témára

Philipp Glass: Concerto Fantasy

KÖZREMŰKÖDIK: Budafoki Dohnányi Zenekar, vezényel: Hollerung Gábor

Hollerung Gábor ismeretterjesztő zenetanodája epizódonként egy-egy zenei témát taglal, felölelve a zenetörténet teljes spektrumát. A tizenkét perces részekből álló előadás-sorozat negyven epizódon keresztül, akár tízéves kortól élvezhető, színes, változatos módon avatja be nézőit a zene teljességébe.

A sorozatról bővebben itt olvashat: https://bdz.hu/zenedoboz/

HEGEDŰS ENDRE ZENEKARI ZONGORAESTJE

„Képtelen vagyok arra, hogy virtuózok számára írjak koncertet, így valami mást kell kitalálnom” – írja Schumann 1839-ben menyasszonyának. Ennek oka az lehetett, hogy ő maga is zongoravirtuóznak készült, egy helytelen mechanizmussal megoldani próbált ujjgyakorlat következtében azonban keze mindörökre alkalmatlanná vált a nyilvánosság előtt való zongorázásra.
Rendkívül koncentrált kidolgozásmód jellemzi Schumann egyetlen zongoraversenyét, melyet 1841-ben írt meg. Csaknem valamennyi témája egy tőről fakadt, mégis mindegyik önálló profillal rendelkezik, saját regisztere, hangszerelése, ritmikája van.
A következő szám egy rendhagyó formájú zongoraverseny Schumanntól: a Bevezetés és allegro appassionato című műnek mindössze két tétele van. Az est utolsó műsorszáma a zeneirodalom egyik legmonumentálisabb zongoraversenye, melyről Brahms tréfásan így nyilatkozott: „…El akarom mesélni, hogy írtam egy egészen kis zongoraversenyt egy egészen kis, gyengéd scherzóval…” A B-dúr zongoraversenyben az érett mester foglalja össze művészi tapasztalatait.
A zongoristának szinte emberfeletti fizikai erővel, állóképességgel kell bírnia, mert csak így szólaltatható meg teltfogású hangzatainak dús tömege, viharzó oktáváinak monumentális áradata. A mű
szimfonikus koncepciójára vall a műfaj történetében szinte páratlan négytételes felépítés. Állítólag – akárcsak a d-moll zongoraversenynél – itt is a második tételt illesztette utoljára a műbe a zeneszerző, miután a meglevő három tételt túlságosan egyszerűnek tartotta!

A MEGÉRTHETŐ ZENE – MENNY ÉS POKOL HATÁRÁN

SACRUM PROFANUM

Bach h-moll miséjében a sorozat témáját adó örök kettősség kiegészül a katolikus tradíció és Bach protestáns gondolkodásmódjának, valamint ezek dramaturgiai funkcióinak szembeállításával, a hit és a kétely, a haláltól való félelem és az örök életbe vetett hit ellentétével.

BEETHOVEN/HORVÁTH/MOZART/ CSAJKOVSZKIJ

A mai hangverseny kezdőszáma, bár egy táncjáték nyitánya, önálló műsorszámként is gyakran hangzik fel. A Prometheuszról szóló darab cselekményefelkeltette Beethoven érdeklődését, és így izenhat tételben fogalmazta meg Prometheusz történetét. Horváth Márton Levente (1983) Forrástól kristályig című alkotása afféle Weöres-szimfónia, amely a költőnek A teljesség felé című kötetéből veszi a zene által kifejezni kívánt kulcsfogalmakat (Forrás, Kard, Fészek, Szárny, Kristály). Maga a hangzó matéria a ma sokak által művelt visszatekintő eklektika hangján szólal meg: a hangvételek, a harmóniák a 20. század első felét idézik.
Mozart a mai estén felcsendülő hangversenyáriáit meghatározott énekesek számára írta (Aloysia Weber, Catarina Cavalieri), így az áriákban hallható futamokból – melyek helyenként az Éj királynőjét idézik – következtethetünk a Mozart-korabeli énekesek hangi adottságaira és képességeire is.
Az ezt követő V. szimfóniát Csajkovszkij depreszsziós kedélyállapotban, testileg-lelkileg kimerülten írta. A mű – amely a maga nemében éppúgy „sors szimfónia”, mint a negyedik és mint Beethoven moll szimfóniája – egyetlen alapgondolatra épül: a sorssal vívott küzdelem győzelmét hirdeti.

HEGYVIDÉKI ÜNNEPEK

Mozart 40. szimfóniáját legszemélyesebb vallomásának tartják. Míg az egy hónappal a g-moll előtt elkészült Esz-dúr szimfónia (KV 543) az élet fényesebb, derűsebb oldalát mutatja, addig az „Nagy”
g-mollban a „Kis” g-mollban már előrevetített melankólikusabb, tragikusabb hang szólal meg, panaszos sírómotívumokkal. Bár az egész szimfóniát ez a szomorkás hangulat uralja, a darabot egy esteri fúga zárja le.
A Halottak napja ünnepéhez Mozart Requiemjével próbálunk kapcsolódni, amely mű sajnos a tragikusan fiatalon elhúnyt szerző hattyúdala is volt egyben.

KERESZTUTAK

A ZenePlusz sorozat ez évi előadásai kulturális kapcsolódásaink négy, a művészetben jól megragadható fajtáját járják körül: a kereszténység alapgondolatának két elválaszthatatlan pólusához, az istenihez és az ördögihez való viszonyunkat, valamint az európai lét két egymást feltételező arcát: viszonyunkat közös kulturális múltunkhoz, illetve nemzeti gyökereinkhez. Az előadásokon karmesteri magyarázatok segítenek tájékozódni a témában és a művek között.
Amennyire meghatározó a keresztény gondolat, illetve az ehhez kapcsolódó tradíció a legtöbb művészetben, annyira sajátos a zenében a keresztény tradíciók érvényesülése. A gregorián mint a keresztény Európa első ezer éve zenéjének egyetlen általunk ismert eleme a második ezer esztendő egyre kevésbé közösségi és egyre inkább individualizálódó műfajaiba nem tudott integrálódni. A klasszikus vokálpolifónia motetta-technikájában, de különösen a romantikus korszak szakrális kifejezőeszközeiben a gregorián egyre inkább szimbolikus tartalmú és utalásszerű, külső elem, miközben a zenei fejlődés saját, felhangrendszerre épülő útján halad tovább. E folyamat sajátos betetőzése Orff Carmina Buranája, amely a benediktbeureni diákok/barátok profán, helyenként frivol szövegére épít, és a gregorián zenétől a gregorián paródiájáig ívelő zenei nyelvezetével a 20. századi zenei nyelv popularizálódásának mérföldkövévé vált.