Mai hangversenyünk első számaként Meskó Ilona „Eszmélet” c. zenekari szvitjét hallgathatják meg, mely filmszerű, modern alkotás, nagyzenekari mű, több szólisztikus epizóddal (fuvola, hegedű, hárfa), mely olyan, a szimfonikus zenekarban nem megszokott hangszereket is felvonultat, mint a harmonika.
Chopin e-moll zongoraversenye a legismertebb művei közé tartozik. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag gyakran hallgatható darab. A második tételt (Romance -Larghetto) utcai muzsikusok előadásában (hegedű, mélyhegedű, gitár) felhasználták a Splash című film zenéjeként, továbbá szerepel a mű a The Truman Show című filmben, valamint Leonyid Zorin Varsói melódia című színdarabjában. Chopin számara a zenekar csak másodrendű szerepet játszik, minden gondolatát zongorára fogalmazza. Versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha a zongorán fogant gondolatokat a komponista mintegy kényszerűségből vitte volna át az együttes hangszereire.
Az első tételt impozáns tutti vezeti be, amint a zongora belép, szinte nem szorul a zenekar támogatására. A lassú tételt áthatja a zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szerelmi szenvedély, gyengéd, ábrándos muzsika. A záró tétel megőrzött valamit a Mozart zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei is karakterisztikus színeket kölcsönöznek a tételnek.
A Fölszállott a páva című népdalra írott variációkat Kodály az amszterdami Concertgebouw zenekar fennállásának ötvenedik évfordulójára írta. A művet a jubiláns együttes 1939 novemberében mutatta be Willem Mengelberg vezényletével. Két évvel korábban Kodály már feldolgozta Ady – ugyancsak népköltészettől inspirált – hasonló című költeményét, férfikarra. Az ötfokú ősrégi magyar dallam és Ady versének harcos keserűsége azonban a második világháború küszöbén fokozott mértékben vált időszerűvé: fokozott feladat hárult a magyarságot reprezentáló zeneszerzőre is, aki új kompozíciójával lépett a világ elé. Ezt a feladatot, az emberiesség szavának messze hangzó hallatását, Kodály úgy vélte, akkor oldja meg leghatékonyabban, ha az ősi magyar dallam és a haladó magyar költészet találkozását a variáció klasszikus formájában fejti ki.
Változatai a romantika idején kialakult összetettebb értelmű karaktervariációk mintájára készültek, nem írják körül a témában megadott modellt, hanem annak belső tartalmát tárják a hallgató elé, mondanivalójának minden gazdagságával. Ugyanakkor arra is gondot fordít a zeneszerző, hogy a változatok a nagyforma logikája szerint kövessék egymást és hangulataik meggyőző lélektani egésszé álljanak össze. Így követi a mű elején összecsapó szenvedélyeket a megtorpanás jajszava a variációk első csoportjában, majd a természet és a népi vigasság szabadabb levegőjét így borítja be a gyász komor viharfelhője, hogy a mű befejezéséhez közeledve ismét kivilágosodjék a horizont, és a népdal apoteózisa: a magyar nép sorsába vetett hit oldja fel a darab súlyos hangulatát.