1786 áprilisában, fél esztendei munka után fejezte be Mozart a Figaro házassága című olasz nyelvű vígoperát, amelynek szövegét Beaumarchais komédiája nyomán Lorenzo da Ponte írta. A bemutatót – hosszas huzavona, a szokásos intrikákat is meghaladó nehézségek és a darab forradalmi mondanivalója miatt támadt aggályoskodások legyőzése után – 1786. május 1-én tartották a bécsi Burgtheaterben.
A Figaro házassága című operához a nyitányt – szokásához híven – utólag írta Mozart, ez esetben azonban a nyitány zenéje nem áll kapcsolatban magával a darabbal, csak annak hangulatát, a „bolond nap” zűrzavarát, mámorát és életigenlését tükrözi.
Az a-moll hegedűverseny Antonín Dvořák három versenyműve közül időrendben a második. Megírásához a kezdő impulzust Johannes Brahms adta, aki a cseh zeneszerzőt neves kiadója, Nikolaus Simrock figyelmébe ajánlotta. Ő az 1870-es évek végén Dvořak több szláv ihletésű művét is megjelentette, ám a hegedűversenyt csak azzal a feltétellel volt hajlandó kiadni, hogy azt előbb a kor első számú hegedűse, a magyar származású Joseph Joachim hegedűtechnikai szempontból is jóváhagyja. Az 1879 kora őszén befejezett concertót Dvořák tehát rögtön elküldte Joachimnak, majd e szavakkal tájékoztatta kiadóját: „Joachim úr kívánságára átdolgoztam a hegedűversenyt – egyetlen ütemet sem hagytam érintetlenül. A teljes mű más arculatot kapott. Megtartottam a témákat, és újakkal is bővítettem őket, de a mű koncepciója más, mint eredetileg volt. A harmóniák, a hangszerelés, a ritmika – minden új benne”. Az a-moll hegedűversenyt végül 1883. október 14-én a prágai Nemzeti Színházban mutatták be, s – bár Joachim végül sosem adta elő – a zeneszerzőnek elégtételül szolgálhatott, hogy másfél hónappal később Hans Richter is műsorra tűzte a Bécsi Filharmonikus Zenekar koncertjén.
