A ZenePlusz sorozat ez évi előadásai kulturális kapcsolódásaink négy, a művészetben jól megragadható fajtáját járják körül: a kereszténység alapgondolatának két elválaszthatatlan pólusához, az istenihez és az ördögihez való viszonyunkat, valamint az európai lét két egymást feltételező arcát: viszonyunkat közös kulturális múltunkhoz, illetve nemzeti gyökereinkhez. Az előadásokon karmesteri magyarázatok segítenek tájékozódni a témában és a művek között.
Amennyire meghatározó a keresztény gondolat, illetve az ehhez kapcsolódó tradíció a legtöbb művészetben, annyira sajátos a zenében a keresztény tradíciók érvényesülése. A gregorián mint a keresztény Európa első ezer éve zenéjének egyetlen általunk ismert eleme a második ezer esztendő egyre kevésbé közösségi és egyre inkább individualizálódó műfajaiba nem tudott integrálódni. A klasszikus vokálpolifónia motetta-technikájában, de különösen a romantikus korszak szakrális kifejezőeszközeiben a gregorián egyre inkább szimbolikus tartalmú és utalásszerű, külső elem, miközben a zenei fejlődés saját, felhangrendszerre épülő útján halad tovább. E folyamat sajátos betetőzése Orff Carmina Buranája, amely a benediktbeureni diákok/barátok profán, helyenként frivol szövegére épít, és a gregorián zenétől a gregorián paródiájáig ívelő zenei nyelvezetével a 20. századi zenei nyelv popularizálódásának mérföldkövévé vált.

Allegri: Miserere

Liszt: Haláltánc

Orff: Carmina burana

Balog József – zongora

Cecilia Lloyd – szoprán

Horváth István – tenor

Szegedi Csaba – bariton

Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba)

Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)

Vezényel: Hollerung Gábor