Ma esti hangversenyünkön elsőként a régizene világába kalauzoljuk önöket. A zenetörténet egyik legnagyobb mestere, Johann Sebastian Bach Christian Ludwig brandenburgi őrgróf kérésére írt versenysorozatának első darabját hallhatják. Az öttételes darab lényegében szvitmuzsika, amelynek stilizált tánctételeit fúvósokból és vonósokból álló kamarazenekar és egy régebbi hegedűfajta – a mai hangszernél kvarttal magasabban hangolt „kis hegedű” – a violino piccolo szólaltatja meg. A versenyműveknél általános solo-tutti ellentét ebben a darabban nem észlelhető. Az első tétel zenéjét a zeneszerző utóbb az 52. kantáta („Falsche Welt, dir trau’ich nicht”) első darabjában is felhasználta. A darab második tételének varázsát a csodálatos oboaszóló adja, míg a harmadik tétel jobban idézi a barokk concerto-zenék stílusát. A negyedik és ötödik tétel a kor ízlésének megfelelően leginkább tánc jellegű.
Bach muzsikáját követően a 20. századba repítjük önöket. Hidas Frigyes hárfaversenye csendül fel. Alkotásai között jelentős helyet kaptak a versenyművek – a zenekari partitúra majdnem minden hangszere főszerephez jutott általa. A versenymű bemutatóján „a várakozásnak megfelelően – egy remekül megírt, a szólóhangszer testére szabott, jól meghangszerelt, arányos, formás és mindenekfelett: derűt keltő zeneművet kaptunk.”
A hangverseny utolsó száma Brahms I. szimfóniája. A szerző életművében nagy küzdelem volt e zenemű létrejötte. A szimfónia írásának gondolata már hosszú ideje foglalkoztatta Brahmsot, első próbálkozását végül is zongoraversennyé dolgozta át (d-moll koncert). Végül is hosszú ideig, mintegy 20 évig várt első szimfóniája megírásával, mely eltér a hagyományos szimfóniák felépítésétől.
Az első tétel elé lassú bevezetést iktatott, melynek sejtelmesen komoly hangulatát, dallamvilágának kromatikáját a főtétel pregnáns ritmusvilága váltja fel. A második tételben megszólal barátja, a tragikusan elhunyt Schumannra álomszerű világa. A harmadik, hagyományosan scherzo tételben a népet népdal ringatózó, bölcsődalszerű hangja csendül fel, melyet a zárótétel lassú bevezetőjét követően a beethoveni hangot idéző diadalmas kóda zár le.
