1865-ben, 150 évvel ezelőtt adta első koncertjét az Erkel Ferenc által alapított Filharmóniai Társaság a Vigadóban. Az est akkori karmestere maga a mester volt, aki Beethoven IX. szimfóniáját is vezényelte akkor.
A magyar zene „nagy öregje”, Erkel Ferenc a Nemzeti Színház ötvenedik születésnapjára írta Ünnepi nyitányát 1887-ben. Annak a Nemzeti Színháznak, melynek operatársulatát 36 éven át vezette és amihez valamennyi nagy sikere és kudarca kapcsolódott. A műben, melyet az „Erkel-műhely” alkotásának vélnek, megfigyelhetők a Himnusz és a Szózat hangjai, de helyet kaptak egy sajnálatos sikertelenséget megélt vígopera, a Sarolt dallamai is. Az „Erkel-műhely” Erkel Ferenc és két fia Gyula és Sándor közös munkáját jelentette, melyben az idős édesapa a vázlatot, az énekszólamokat és a basszust adta a művekhez és a két gyermek kitöltötte harmóniákkal. Számos partitúrában megtaláljuk mindhármójuk kézírását, az Ünnepi nyitány kottáját szinte kizárólag Gyula írta.
Beethoven XI. szimfóniája vitathatatlanul a legnagyszerűbb szimfónia, amit valaha komponáltak. Összegzése eddigi munkáinak, az emberi faj mesterien megalkotott zenei megünneplése, és egy nagy mű, melyet ha meghall az ember, jobb érzései lesznek az életével kapcsolatban. Beethoven azonban sosem hallhatta ezt a művet, mert ekkorra már majdnem teljesen süket volt. Kolosszális művének
bemutatóján, melyet ő maga vezényelt, észre sem vette azt az elragadtatott fogadtatást, melyet a szimfónia kapott. Az egyik zenész hívta fel figyelmét az ünneplő közönségre – és még csak a második tétel végénél jártak.
A IX. szimfónia főleg Friedrich Schiller versétől, az Örömódától híres. Ez a vers elvarázsolta Beethovent.
„Kegyelem a végső bírától! A halottak élni fognak! Testvérek, gyűljünk össze és igyunk, a bűnösök bocsánatot nyernek és a kárhozat nem lesz többé!”
Diadalmas szavak ezek, melyek tökéletesen illenek Beethoven halhatatlan zenéjének erejéhez.
