Csodagyerekek koncertje
Hollerung Gábor 3 olyan szerzőtől választott művet idei évadunk első budafoki koncertjéhez, akik a maguk idejében csodagyerekeknek számítottak.
Elsőként Georg Philipp Telemann Burlesque de Quixotte Suite-jét játsszuk. A német zeneszerző zenei oktatásban nem részesült, azonban korán megmutatkozó tehetségét a szülői tiltás ellenére tanárai mindig segítették. Tízévesen már több hangszeren játszott, tizenkét évesen megírta első operáját. A mai napig a legtermékenyebb zeneszerzőként tartják számon, több, mint 3000 művet komponált. A mai estén élete utolsó évében írt művét, a Burlesque de Quixotte Suite-et hallhatja a közönség. A mű alapjául Cervantes Don Quijote de la Mancha című regénye szolgált, melynek főhőse – vándorló lovagnak képzelve magát – elindul kalandokat keresni. A Burlesque szó gúnyolódást, tréfát, bohózatot jelent, s Telemann azért ezt a címet adja művének, mert ezzel utal a prózai valóságot a lovagi világ eszményeivel felruházó figura helyzetkomikumaira. A vonóskarra írt mű egy francia nyitánnyal indul, amit hat további tétel követ, melyben találkozhatunk Dulcineával, Sancho Panza-val és a Szélmalmokkal is.
Az est következő csodagyereke Erich Wolfgang Korngold. A Brno-i születésű zeneszerző négyévesen már négykezest játszott édesapjával, hétévesen pedig komponált, tizenhárom évesen első műveit mutatta be. Zenei karrierje akkor vett nagy fordulatot, amikor a világhírű amerikai rendező, Max Reinhardt felkérte őt, hogy készülő filmjéhez, – az 1935-ben bemutatott – Szentivánéji álom című filmhez filmzenét írjon. Korngold annyira jól látta el ezt a feladatot, hogy ezután több más filmhez is komponált kísérő zenét, új műfajt teremtve ezzel, a szimfonikus filmzene műfaját. Később három Oscar-jelölés és két Oscar-díj tulajdonosa lett ebben a műfajban. A ma este elhangzó Sok hűhó semmiért szvit a szerző egy korai darabja, melyet 1918-ban komponált a schönbrunni Schlosstheater társulata számára a shakespeare-i darab kísérőzenéjeként. A ma este elhangzó szvit négy tételből és egy nyitányból áll.
Koncertünket Camille Saint-Saëns II. szimfóniájával zárjuk. A francia zeneszerző szintén csodagyerekként látta meg a napvilágot 1835-ben. Még járni és beszélni is alig tudott, amikor már zongorázni tanult, 3 évesen már túl volt első zongoradarabjának megkomponálásán, 7 évesen zeneszerzést tanult, 11 évesen zongoristaként koncertezett, 13 évesen a Párizsi Konzervatóriumba nyert felvételt, ahol végül zenei tanulmányait végezte. A ma este elhangzó II. szimfóniáját 1859-ben komponálta, melyet még ugyanebben az évben Lipcsében be is mutattak. A Párizsi bemutatóra egy évvel később került sor, ahol a művet Jules Pasdeloup karmester vezényelte, akinek egyébként maga Saint-Saëns a szimfóniát dedikálta. Egy rövid bevezetés után fúgával indul a mű, melyet egy rövid adagio tétel, majd egy rendhagyó scherzo követ, végül pedig egy tarantellával zárul a szimfónia.
